Felföldi József: Sohasem célozgatok, hanem lövök

Egy boldogabb országban üzletről, zenéről, versekről kérdezném, ehelyett a jövő szombatra meghirdetett tüntetése az aktuális téma. Miért éppen mostanra szervezi?

Sokáig gondolkodtam rajta, de most érzem elérkezettnek az időt.

Hirtelen felindulásból? Méregből? Hiszen az elmúlt bő hónapban bőséges kartácsban részesítette a propaganda.

És már jóval előtte is… Négy éve kezdtek támadni, azóta cirka 20 milliárdot buktam. Nem forgalomban, hanem profitot. Ügyes trükkökkel, többek között a fiamat is felhasználva ellenem tönkretették a németországi piacomat: 6,5 millió euró nyereség helyett mínusz eggyel zártam ezt az időszakot.

Ez mást is felbosszantana…

Bármilyen furcsa, nem a harag fűt-vezet, sokkal inkább a szeretet és a felelősségérzet a normális, polgári Magyarországért, az egyszerű emberekért. Mert idehaza úgy 800 ezren jól élnek, a többiek viszont elég rosszul. Közülük sokan nagyon rosszul. A minap a debreceni Piac utcában odajött hozzám egy negyvenes nő, hogy gratuláljon a Facebook-posztjaimhoz, majd elmondta, tanárként dolgozik, de hogy ki tudja fizetni az albérletét, másodállásban taxizik is.

Most mondjam, hogy sajnos ez egy elég hétköznapi történet?

De ez így nem normális! Egy élhető országot szeretnék, tisztességes vezetőkkel, akik az emberekért dolgoznak! Ahol, aki teheti, a köznek, a közért is próbál valamit tenni. Én például 20 üzletet nyitok az országban a közeljövőben, s másfél-két éven belül Európában is több helyen elindulunk, összesen 8-10 ezer új munkahelyet teremtve ezzel.

Az írásaiban a közösségi oldalán éppen ezzel ostorozza a NER-elitet, elsősorban Mészáros Lőrincet és Tiborcz Istvánt: hiányolja tőlük a valódi, teremtett értéket.

Ők nem pénzt csinálnak, hanem valahonnét, na jó, jellemzően tudjuk honnét, pénzt varázsolnak. Ezért tűnik el napi 80-100 milliárd forint az országban.

Honnan ez az adat?

- Sokakkal találkozom, beszélgetek, gazdasági emberekkel, polgármesterekkel, de még a Fidesz élvonalába tartozó politikusokkal is, aki mesélnek. És még az utóbbiak közül is egyre többen kiábrándulnak, vagy legalábbis arrafelé tartanak. Alapvetően megértem Orbán Viktort, amikor arról beszél, hogy szükség van magyar tőkésosztályra, s segíteni kell a megerősödésüket, ám ez nem 8-10 embert kellene, hogy jelentsen, hanem 20-25 ezret. Egy egészséges, jól működő gazdaságnak ez az alapja: piacon működőképes vállalatok egymással laza kapcsolatban, egészséges gazdasági forgással, valódi versenyhelyzettel. Most viszont a NER-elit úgy él, hogy ami könnyen jött, az könnyen megy, egyre nagyobb a luxizás, ami érthetően egyre jobban zavarja az embereket.

Az Ön garázsában is ott áll egy Bentley…

Csakhogy nekem a nyolcvanas évek elejétől működnek vállalkozásaim, vagyis bő négy évtized alatt értem el a mostani nívóra, s nem néhány év alatt lett a semmiből az enyém a fél Balaton. Nagyon nem mindegy, hogy saját erőből sikeres az ember vagy állami pénzből!

Utóbbiból is jutott a cégeinek bő másfélmilliárd.

Sohasem tagadtam. Több nyertes pályázatunk volt, melyekkel fillérre elszámoltunk. Nálam nem találtak törvénytelenségeket az elszámolásban, a technológiában vagy a termékeinknél. Pedig nyitott audittal működünk, s nemcsak hazai ellenőrzéseket kapunk, de jártak már nálunk Németországból vagy éppen Dél-Koreából is.

Másfél évtizede regnál a jelenlegi hatalom, nemhogy elég sokára szólalt meg, de meglehetős ideig támogatta is.

Igazából egy-két éve érzem, hogy nagyon rossz irányba mennek a dolgok, de már 2021-ben megtört bennem valami, amikor el akarták venni a cégem, konkrétan azt az infót kaptam, hogy Mészáros nézte ki magának.

Tehát személyes sérelemből indult ki az egész.

Mondhatjuk, de hamar kitágult a tér mindazok miatt, amit már elmondtam.

Komoly lejárató kampányokat kapott a nyakába.

Ordenáré módon dolgoznak ellenem, például egy múlt heti cikkben azt állították, Debrecen egy bizonyos zöldterületére járok prostituáltakkal. Persze az ilyenekkel nem találnak fogást rajtam, kibírtam már komolyabb attakokat is.

Gondolom, azért a jogi számonkérést nem hagyja ki.

Természetesen az ehhez hasonló támadások kapcsán megtettem-megteszem a szükséges lépéseket, de akadnak jó ismerőseim az igazságszolgáltatásban, s tőlük tudom, a benne dolgozókat is korlátozzák valamelyest. Amúgy ez is egy olyan terület, amit majd rendbe kell tenni, a jogszerűség elsőrendű feladat, például a jogtalanul szerzett vagyonokat is vissza kell szerezni.

Hisz benne, hogy jövőre tisztességes vezetése lehet az országnak?

Létezik tisztességes hatalom, például Svájcban vagy a skandináv országokban.

Egy kormányváltás esetén ilyen lesz idehaza is?

Őszintén? Nem hinném. Viszont hiszek az emberek, a tömegek összefogásában, annak erejében, ami rákényszerítheti a hatalmat a jogállamiságra.

Ha ennyire nem bízik benne, hogy egy esetleges változás után jobb vezetése lesz az országnak, miért támogatja a Tiszát?

- Inkább csak szimpatizálok velük. Bizonyítaniuk kell az alkalmasságukat, hiteles szakembereket kell felmutatniuk. Ám félek, ha ez megtörténik, levadásszák őket a hatalmi oldalról. Az elmúlt 15 évben ugyanis egy dolgot biztosan tökélyre fejlesztett a NER: a lejáratást.

Váltás esetén vállalna valamilyen szerepet?

Tanácsadóit. Kormányzati pozíciót semmiképpen.

A változáshoz többek között a facebookos írásaival próbál hozzájárulni. Nemcsak a NER-es oligarcháknak szólt már be, de a politikai hatalom csúcsán állóknak is. A kormányfőnek azt írta, „Viktor, mondjál le és kezeltesd magad!”, a munkácsi bombázást követő államfői kommunikációs szégyent úgy kommentálta: „Viktor, Peti, Tamás! Kérlek, húzzátok már ki a fejeteket Putyin fenekéből!” Pedig 2016-ban még dalt írt az orosz elnökhöz, amelyben Európa védelmezőjének nevezte és Julius Caesarhoz hasonlította.

Kiábrándultam belőle, amikor megtámadta Ukrajnát. Cseppet sem mellékesen nemcsak én vagyok így vele, meg kell nézni, Európában hányan és hogyan vélekedtek róla mondjuk tíz éve. A háborúja sokakban, így bennem is sok mindent átírt, sok mindent átértékeltem. Gyerekkorom óta, amikoris apám sokat mesélt a katonaéletéről, háborúellenes vagyok, s tragédiának tartom, hogy 3-4 hadúr próbálja irányítani a világot kénye-kedve szerint.

Ha háborútól idehaza nem is kell tartani, attól nem fél, hogy az érdes megnyilvánulásaival előbb-utóbb valakinek nagyon a tyúkszemére lép, s amennyire eldurvult már a közélet, s felhergelték az embereket, valaki tovább megy egy fenyegető kommentnél?

Az átlagemberektől nem tartok, azt pedig látom-tapasztalom, hogy figyelnek, követnek. Ennek ellentételezéseként viszont naponta ezrek keresnek meg e-mailen, a közösségi oldalamon, s bíztatnak, a támogatásukról biztosítanak. Csak az elmúlt néhány hétben több, mint 67 ezer e-mailt kaptam.

Mit várnak? Vagy csak elég, hogy reményt ad?

Elképesztő széles a skála, mivel fordulnak hozzám. Vannak, akik napi ügyekkel, mások bíztatnak vagy éppen bíztatást várnak, de olyanok is akadnak, aki azt szeretnék, ha én lennék a kormányfő. Ők nem várnak semmi mást, csak csináljam azt az országgal, mint a cégeimmel, s akkor bizonyosan jobb lesz a helyzet. Ezek persze jól esnek, még ha semmiféle ilyetén ambícióm nincs. De erőt adnak a jelenhez és a folytatáshoz.

Köztudott, hogy nagy westernfilm-rajongó, s a kedvence a Volt egyszer egy Vadnyugat. Innen ez a rettenthetetlen párbajhősnek tűnő attitűd?

Való igaz, kedvelem azt a világot, ugyanis ott a nagy kérdések face to face dőltek el, lenézték, megvetették, aki hátulról, megbújva, arctalanul támadott. És képzelje el, mennyivel egyszerűbb lenne, ha a főszereplők ma is egymást között rendeznék le a konfliktusaikat! Például ha Putyin kiállna Zelenszkijjel. S nem tolnának maguk előtt golyófogónak százezerszám embereket, városokat, gazdaságot.

Ha már vadnyugati példa: pisztolyhős helyett magára vehetné a független, kívülálló kocsmáros szerepét is. A termelése 80-90 százaléka exportra megy, így függetleníti magát a hazai gazdaság mocsarától, s kivonhatná magát az adok-kapokból. Ehhez képest egyre inkább exponálja magát, nemcsak, hogy kritikusan posztol, de immár tüntetést is szervez. Ami után borítékolható, hogy még inkább magára rántja azt a bizonyos szaros vödröt.

Néhány napja találkoztam három fiatallal, kérdeztem is tőlük, hogyan érzik magukat. Mesélték, most lesz a tizedik érettségi találkozójuk, de nem kell nagy helyiséget bérelniük, mert alig vannak néhányan itthon, s a külföldön élők közül 16-an jelezték, még egy ilyen alkalomra sem akarnak hazajönni… Na, ezen kell változtatni! És mivel úgy gondolom, tartozom ennyivel az országnak, ebben részt kell vennem a magam eszközeivel. Én viszont sohasem célozgatok, hanem lövök…