– Ma különösképpen fontos, hogy minél pontosabban és részletesebben ismerjük meg a valóságot, még ha az kellemetlen is. Nagy szükség van Magyarországon az igaz beszédre és szóra – így vezette fel a XXI. századi dilemmák címmel megrendezett konferenciát Szekeres Imre, a Politikatörténeti Alapítvány kuratóriumának elnöke. A csütörtöki eseményt az említett alapítvány mellett annak Társadalomelméleti Műhelye szervezte a CEU Rendezvényközpontban.
Az első fórum – amelynek moderátora a Népszava munkatársa, Forgács Iván volt – elvileg a társadalmi egyenlőtlenségekről szólt, de a beszélgetés más irányokat is vett. Kovách Imre szociológus, kutatóprofesszor arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar lakosság harmada „be van fagyasztva” a társadalom legaljára, ahonnan nem lehet kikerülni.
Ennek a rétegnek a nagy része a jelenlegi hatalomra szavazott, részben azért, mert nem látott alternatívát, részben azért, mert – eddig legalábbis – a stabilitást többre értékelte a változásnál. Az is igaz, hogy a Covid-járványig ez a csoport javulást tapasztalt az életében – jegyezte meg Kovách Imre. A társadalom másik harmada bizonytalan állapotban, veszélyeztetett helyzetben van – folytatta. Az elitet úgy jellemezte, hogy az jóval intenzívebben foglalkozott a saját gyarapodásával, mint a társadalmi integrációval.
Szabó Andrea politológus, szociológus érdekességként hozta szóba, hogy a kormány valós társadalmi teljesítmény felmutatása nélkül is képes maximális lojalitást elérni bizonyos rétegeknél. Rögtön hozzátette: ezzel nem azt akarja állítani, hogy a Fidesz egyáltalán nem ért el eredményeket.
A 2010 utáni kormányzás szerinte három időszakra osztható.
2010-től 2013-14-ig tartottak az Orbán-rezsim kialakításának az évei. 2014-től 2020-ig jött az a szakasz, amire sokan „aranykorként” emlékeznek vissza. Abban az időben a nemzetközi konjunktúra mellett igen jelentős uniós források érkeztek Magyarországra, miközben megnyílt az EU-s munkaerőpiac, ami hozzájárult a hazai munkanélküliség csökkentéséhez.
2021-től viszont az addigi „legitimációs többlet” átalakult „legitimációs hiánnyá” – állapította meg Szabó Andrea. A hanyatlás másodlagos jelei közé sorolta a születésszám csökkenését, a „pitiáner bűnözés” és a droghasználat elterjedését, a mentális problémák növekedését. Mindebből – hangsúlyozta – nem következik, hogy a Fidesz, amely „gyarmatosította a magyar társadalmat”, nem nyerheti meg a 2026-os parlamenti választást.
21 Kutatóközpont: Magyar Péter még mindig a legnépszerűbb politikus, Orbán Viktor csak a harmadikBár voltak és lesznek radikális pártok, a magyarok alapvetően nem szeretik a radikális átalakulásokat, igyekeznek elkerülni a forradalmi helyzetet, felfogásukra a „fontolva haladás” jellemző – számolt be Szabó Andrea. A Fidesz és a Tisza Párt támogatóinak értékvilága nagyon hasonlít egymásra – szúrta közbe Kovách Imre. Mindkettőjük egyetértett abban: az emberek már torkig vannak azzal a politikai feszültségkeltéssel és nyomással, ami már évtizedek óta folyik az országban, és ami valósággal traumatizálja a társadalmat.
A következő körben Bozóki András politológus, szociológus arról beszélt, mekkora csalódás számára, hogy Magyarországon nem becsülik eléggé a szabadságot, és milyen nagy az igény egy autokrata vezetőre. Pont azok a szegény rétegek esnek áldozatául a szabadságellenes politikának, amelyek elvileg a baloldal szavazóbázisát alkothatnák – erősített rá az előző beszélgetésen elhangzottakra.
Bozóki András úgy vélte, hogy a Tisza nem egy párt, hanem népfront, amelyre rengeteg baloldali is szavazni fog.
Jövőre pedig nem klasszikus értelemben vett plurális parlamenti választást rendeznek Magyarországon, hanem népszavazást arról, menjen-a vagy maradjon Orbán Viktor.
Válságban van a liberális demokrácia – konstatálta Szigeti Péter jogfilozófus, politológus. Kitért arra, hogy a baloldal ténykedése nem korlátozódhat kizárólag a szegények és az elesettek képviseletére, azt is mindenki számára hitelt érdemlően be kell mutatnia, mennyire káros a „nyereséget privatizálom, a veszteséget társadalmasítom” modell.
Szűcs Zoltán Gábor politológus, eszmetörténész, közíró meghökkentő kijelentést tett: a „politikai baloldal halott”, ami szerinte nem baj, ennek inkább „örülni kell”. Magyarázatából kiderült, ezt úgy érti, hogy azok a politikai tradíciók és módszerek, amelyek a baloldal létrejöttekor, teljesen más társadalmi viszonyok között kialakultak, mára már korlátot jelentenek.
Maga a baloldali eszme azonban „aktuálisabb, mint valaha”, akár a jelent, akár a jövőt nézzük.
A konferencia harmadik, egyben utolsó panelbeszélgetésén Földes György azt a témát járta körül, létezik-e virágzás télvíz idején, azaz sikeres lehet-e akkor a baloldal, amikor sorozatos kudarcok érik. Utalt arra, hogy a mostani helyzet nem egyedi, történelme során a baloldal többször került már válságba. Jelenleg hiányzik a hagyományos munkásosztály, amely a baloldal mögött állhatna, de hiányzik a jövőkép is. A kapitalizmus kritikája ugyanis nem egyenlő a jövőképpel – figyelmeztetett a történész. Szintén hiányzik az a középosztály, amely hajlandó „lefelé” szolidaritást vállalni.
Földes György elmondása szerint az is kérdéses, hogy a társadalom nagy része hajlandó-e politizálni, részt vállalni a közélet alakításában. Ilyen körülmények között úgy látja, a baloldalnak új utakat kell keresnie, szembenézni a valósággal, önmagával, a kihívásokkal.
Orbán Viktor eddig hiába gyorsított, a Fidesz veszítene, ha most rendeznék a parlamenti választástElőadást tartott még Csigó Péter szociológus, Éber Márk Áron szociológus, valamint Kiss Viktor politológus, ideológiakutató is. Utóbbi közölte, hogy beigazolódott korábbi hipotézise: a baloldal elméleti, intellektuális értelemben is vereséget szenvedett a jobboldaltól. A Fidesz egész pályás letámadása egyebek mellett azért lehetett sikeres, mert a baloldal levonult a pályáról. Kiss Viktor szerint a baloldalnak előbb a „világot kell megbeszélnie”, és csak utána azt, hogyan lesz ebből választási győzelem.
