Ahhoz nem férhet kétség, hogy Magyar Péter „kötcsei utazása” provokáció. És ezt most nem azért írom le, hogy muníciót adjak kormánypárti portáloknak, pusztán azért, mert így gondolom, ráadásul nem is értek vele egyet. Világos a szándék, a Fidesz szezon-nyitó rendezvényének megzavarása, vagy másként: a figyelem elterelése, megint másként a fókusz átállítása. Nem vitás: Magyar Péternek mindig muszáj valami váratlant húznia, és ezt az elmúlt másfél évben, többé-kevésbé, sikerült is megvalósítania. Ahhoz képest, hogy a Fidesz kórusa kezdetben lufinak minősítette Magyar megjelenését, fokozatos beúszását a politika élvonalába, ma Magyar pártformációja a választások egyik esélyese, akármit is kommunikáljon erről a hatalom. Vagyis azok az akciók, lépések, amelyeket a Tiszához – valójában Magyar Péterhez – kötődtek, nagyon is hatékonynak bizonyultak. Hatékonynak, annak ellenére, hogy a Fidesz minden korábbi praktikáját – karakter-gyilkosság, hazug információk, kitalált történetek – bevetette, a legélesebb kését próbálta használni, a kés rendre kicsorbult.
Most éppen az adóüggyel próbálkozik Orbán Viktor és csapata. Mellesleg
a korábban felbukkanó ellenfelekkel szemben Orbán igyekezett a háttérben maradni, a piszkos munkát végezzék el a zsoldosai, most maga áll a háború élére, és vezényli hadseregét.
Most mindenki az adózás majdani alakulásáról beszél; a csütörtöki címlap, a kormánypárt újságjában, már ezer forintos benzinárral riogatja a lakosságot, ha jövő áprilisban kormányrúdhoz kerülne a Tisza. Vagyis: Magyar Péternek minden percben résen kell lennie, ráadásul valóságos szőnyegbombázás, amit vele szemben bevetett a hatalom birtokosa, azaz ilyen körülmények között kell fenntartania a figyelmet maga iránt, és a védekezés helyett a támadó pozíciót felvennie. Elég egyértelmű, hogy ebből az alapállásból született az ötlet: menjünk mi is Kötcsére. Oda, ahol Orbán meghirdeti az őszi tanait (és ezúttal nem a szokásos zárt körben, hanem élő közvetítés mellett). Kipróbált harcosokkal – politikusokkal, hűséges tollnokokkal, dalnokokkal, perememberekkel – vonul fel, olyanokkal, akik büszkén és kevélyen hordozzák mellükön a Vezér képét, és képviselik, kritikátlanul, üzeneteit.
Mondhatnám tehát: semmi nem szól Magyar Péter mellett, maximum, ha képes váratlan húzásra. És ő ezt találta ki: odamegy az oroszlán barlangjához, védekezésre készteti a hatalmat, gyengének és mondanivaló nélkülinek mutatja be az ellenfelét. Erről az oldalról nézve tehát érthető a húzás. Onnan viszont már kevésbé, hogy adott esetben kivédhetetlennek tűnik a két tábor távol tartása egymástól, bármi megeshet. Hadd emlékeztessek arra, amikor Nyakó István népszavazási kérdést akart beadni, miként tolták őt félre, és akadályozták meg a „kopaszok”. Ilyen „kopaszok” Kötcsén is felbukkanhatnak és tehetnek olyasmit, amit aztán a tiszásokra fognak. Nem ismeretlen ez a praktika, sőt nagyon is ismert. Magyar Péter akkor is a középpontba került volna, ha másutt mutatja be új csapatát, hiszen a közvélemény sokkal inkább kíváncsi rájuk, mint a Gyürk Andrást felváltó Orbán Balázsra. Orbánról, - a Balázsról is – éppen eleget tudunk már ahhoz, hogy tudjuk, hova helyezzük őt. Őket.