Ambrus Máté: Vak puli

A te sorsod nem olyan mint másé,
teszem azt, mint a Kuczog Balázsé.
Félig, vagy tán egészen másmilyen,

mert meg van írva a csillagokban,
meg az alkimista noteszokban,
számmisztikailag determinált.

Csak nem gondolod, csak nem képzeled,
hogy majd úgy vonszolod az életed,
mint el-elakadó banyatankot:

olykor kínlódva, de félig büszkén,
máskor átrángatva mások rüsztjén,
valami húgyfoltos pesti placcon!

Téged nem érdekel a balra menj,
az Irány Horány, a Kéktúramenny,
és hogy lesz-e végül Üdvözlégyott...

Te több leszel mint Puskin, vagy Hegel,
kezed vetekszik a Rodinével,
ujjad fürgébb, mint Paganinié.

Te soha nem fogsz felkiáltani,
hogy Éli, Éli lámma szabaktani,
vajon miért hagyott el tégedet.

De ha elfogyna a krampampuli,
talán egy félig-meddig vak puli
majd báránynak néz és hazaterel,

talán táncol veled tangót, kánkánt,
s a lelkedből hajt majd papírsárkányt,
hogy cikcakkban szállhass az ég felé.