Kompromisszum
Apám azt mondta, ne írjak többé
szomorú verseket
vidám dolgokról kellene
írnom
foglalkoznom azokkal kellene.
Apám azt mondta, nem baj, ha fáj
a fogam majd kihúzzák és kész
Apám azt mondta ne
szedjek tablettát a srác
majd kihúzza és kész
Apám azt mondta, nem baj
ha keveset látjuk egymást
később könnyebb lesz
őt elfelejtenem
egy testet siratni minek
Apám azt mondta ne
hozzam haza
szórják csak szét a káposztaföldeken
Szóval ez egy vidám vers
Apám elégedett és a káposzta is
megmarad.
Echolália
Mások szavait ismételgetem
mintha nem lenne elég
a fogaim közt és a nyelvem hegyén
Mások szavaiból biztos nem lehet baj
holmi drágámokból és szívemekből
bevakolom az összes bérház
lerúgott és összefirkált lábazatát
isten tudja mi van rájuk írva
azonosulni biztonság
újdonsülni azonosság
de mégis mivel
a meg nem talált tárgy
nem lehet tárgyalási alap
Mások szavait ismételgetem
mert hiába rendezem soraim
nem szeretek beléjük
ami a szívemen kihordom
lábon mielőtt kilépne belőlem.
Orom
Az én örömöm
akár az Anker-ház
megköpködték az évszázadok
alatt túlélt két világháborút
csak a köztes békeidőkben próbálták
megcsonkítani
a bejárata egy síremlék
haltak már meg bennem
akik hálni jöttek
Én csak tudni akartam
milyen ridegtartásban
a vágy vagy
tartás nélkül a test
ami aligha templom csak
egy kis kápolna mégis elhiszem
hogy valaki úgy jár-kel benne
mintha a Vatikánban lenne
holt teremben ahová be nem látott
tévedések bújtak
hol a szobormélyedések
kitűnő gerlefészkek
egy nő feljelentette
az őket etető szomszédját
Egészségügyi kockázat
Senki sem szólalt fel
a lakógyűlésen
Az én örömöm
osztatlan közös tulajdon
Régóta esedékes rekonstrukciója
egyelőre várat
magára.
Je ne regrette rien
Gondoltam, áthívom
Piafot egy pizsamapartira,
pirosra festjük egymás lábkörmét és
újrarajzolom a szemöldökét
mimikája legyen megfelelően
posztmodern ne ilyen
ázott veréb
a Kék lagúna
naiv romantikáján nevetünk
a szoptatás nem így megy,
közben mártogatós csipszet eszünk
neki már nem kell
a kalóriák miatt szorongania
nem kérdezem
elvégre énidőzünk
valaha volt lányos anyák
őt érdeklik azért a liaisonjaim
mire én a sanzonjaira terelem a szót
a szerelem mire jó
nem tudom, mondja,
ledönti a konyakot, elnyomja
a cigit, kislattyog pisilni
és onnan kiáltja ki:
ha nem bánod meg, mindenre.
