Tivadar belép fia új lakásába, olyan marihuánaszag csapja meg, hogy az erkélyre menekül. Szellőztet. Soha nem próbálta a marihuánát, mégis tudja, ez csak az lehet. Benihez, annak mostani életéhez ez pászol. Tivadar előtt a Tetris-ház déli szárnya. Szemet gyönyörködtetően játékos formák és színek. Semmi ismétlés, mintha minden ablaknak, erkélynek, terasznak az építőmester hirtelen ötlete határozta volna meg a helyét. Tivadar irigységet érez. Ami mégis átvált büszkeségbe, hiszen az ő meg az asszony szorgalmából jutott Beni saját otthonhoz.
Az apa sokszor elképzelte, milyen lesz, amikor először belépnek ide: Beni a nyakukat ölelve hálálkodik, az asszony sír, Tivadar elégedetten mosolyog. Ez így biztosan nem fog most megvalósulni, mivel Klári a naményi kórházban fekszik, tegnap műtötték a vakbelét. A doktor szerint rizikó nélküli rutinbeavatkozás volt, és a felesége kedélyállapota is rendben van, de Tivadar azért nyugtalan miatta, és lelkiismeret-furdalása van, amiért Klári nem lehet itt.
A Beni részéről történő hálálkodás eddig elmaradt. De azt nem jó kikövetelni, úgy nem az igazi.
– Van itthon kávéd? – kérdi Tivadar, visszatérve a nagyszobába.
– Persze. Kérsz?
Tivadar neszkávét kap mekis papírpohárban, melynek oldala horpadt. Tivadar felszisszen, a kávé forró. Beni önt rá hideg tejet. Ettől viszont végleg elmegy a lötty kávéíze. Dudvaíze lesz.
– Milyen tej ez? Nem romlott meg?
– Zabtej. A tehéntej méreg – mondja gúnyosan Beni, és rágyújt egy Marlboróra.
Tivadar szereti a szépet: lakkozott, famintázatos beépített szekrény nagy vitrinnel, benne dísztányérok, nippek, szuvenírek, a polcokon felváltva bőrkötéses könyvsorozatok és kis horgolt terítőkön hollóházi vázák. Minden gondosan kiválogatva egymáshoz igazítva.
Beni ikeás cuccain viszont látszik, hogy egy óra alatt szedték össze őket. Egy olvasólámpa még ki sincs csomagolva. Tivadar úgy sejti, nem is lesz sosem.
– Gyere haza, fiam!
– Mi? Hogy?
– Haza, Naményba.
– Viccelsz?
– Már van munka. Egy OKJ-s tanfolyamot elvégzel, és be tudunk tenni a rendőrséghez adatrögzítőnek.
– Verd ki a fejedből! Nem fogok irodában rohadni. Ráadásul Namény… nem perspektíva.
– Ha minden fiatal elköltözik, nem is lesz az.
– Miért pont most jössz elő ezzel, amikor végre saját lakásom van itt?
„Végre” – mondta Beni, ami annyit jelent, hogy másfél évig albérletben kellett laknia. Tivadar és Klári nyolc évig lakott a tűzokádó anyósnál, mire megkapták a tanácsi panelt. Amit a rendszerváltás után megvettek. Húsz évig törlesztve. Igaz, Tivadar keresete nőtt. Na, nem az, amit a szakiskola karbantartójaként hazavisz. Tivadar a csempészetbe merült. Szabolcsban az alma, Szatmárban a szilva, a Beregben a csempészés az, ami a nehéz időkben (és errefelé folyton nehéz idők vannak) pluszpénzhez juttatja az embereket. A svarc folyt a cseszkó világban, a szovjet világban és folyik a mostani, ukrán világban is. De meddig? A benzinezésnek lassan vége. Naponta már csak egyszer lehet fordulni a böhöm nagy tankos Mercivel. Át kellett állni szeszre és dohányra. De hiába a sok egyeztetés, gyakori a lebukás. A fináncok között egyre több a beépített ügynök. Az ukránok meg úgy jönnek a terítés tarifáiról tárgyalni, hogy zsebükben ott a 9-es Makarov. És még ha működni is fog a svarcgeseft, vajon Tivadar szíve meddig működik? Már vagy tíz éve szúr. A körzeti orvos EKG-t készített, és elküldte szívultrahangra. Az eredmény olyan semmilyen lett: „a szív állapota az életkornak megfelelő”. Mit jelent ez egy ötvennyolc éves férfi esetében? Hogy nincs gond? Vagy hogy van gond, nagy gond, de az ilyen korban már elkerülhetetlen? A körzeti szerint a szíve a rossz emésztése, a beszorult levegő miatt szúr. Ez megnyugtatta egy időre Tivadart. Viszont újabban mintha másként szúrna a szíve. El kellene mennie egy újabb vizsgálatra, de fél az eredményétől.
– Valamit még kéne venni ide – mondja Tivadar Beninek.
– Minek?
– Hát… hogy otthonos legyen.
– Így a jó, ha sok a lom, sokat kell takarítani.
Beni nem szeret takarítani. Az otthon eltöltött utolsó tíz éve az anyjával való folytonos vitával telt. Rendetlen Beni szobája, az asztala, a ruhája. Beni erre legyint. Az anyja dühösen rendet rak fia szobájában, mire az nem találja meg a holmijait. Erre ő is bedühödik. Klári szidja Benit. És Tivadart, amiért az nem segít neki, nem áll mellé. Tivadar is leszidja Benit, ami nem változtat semmin.
– Talán egy futópadot mégis veszek – mondja a kínos hallgatás után Beni.
– Mennyibe kerül egy olyan?
– Használt van kétszázezerért.
– Miért nem mész inkább ki futni? Láttam, van itt egy lombos park.
– Az edzőteremben megszoktam a futópadot.
– Csak mert most valamit félre kéne tenned.
– Minek?
– Hát… a jövőre. Jól jön, ha majd saját családod lesz…
– Az még… – és Beni olyan arccal legyint, mintha undorodna.
„Az ötlettől undorodik, vagy hogy felvetettem?”
– A fizetésed ok?
– Havi fél milla.
– Az Naményban jó. De te többet akartál.
– Igen, de… nem strapálom magam. Nem gazdagítom a migráns kapitalistákat!
– Kiket?
– Az éttermet megvették a pakik!
– A papok?
– Pakik: pakisztániak. Magyaros étterem pakisztáni kézben, milyen világ ez? És hogy én ezeknek a kizsákmányoknak gürcöljek? Menjenek vissza a csadoros anyjukba!
– Csökkentették a fizetésed?
– Á, nincs semmi változás. De mégis… elmegy az ember kedve. Na, heti három napot kibírok.
– Heti három napot? Félállásban vagy?
– Nem. Tizennégy órázom. Ha már dolgozni kell, úgyis el van rontva az a nap.
– Aha. És… ha nem az étteremben vagy az edzőteremben vagy, mit csinálsz?
– Mit? Hát vajon mit?
Tivadar követi Beni Facebook-oldalát, ahol fia minden héten felteszi aktuális hódítását. Akik közül még senkit nem mutatott be a szüleinek. Tivadar azért örülhetne. Beni gimis éveiben kezdett előtérbe kerülni a buzitéma. Beninek barátnője nem volt Naményban. A fala viszont tele volt macsó testépítők fotóival. „Csak nem pride-ozni akar?!” – hasított Tivadarba a rémületes gondolat, mikor Beni bejelentette, hogy Pestre akar költözni.
– A pesti lányok milyenek?
– Hát… egyik ilyen, másik olyan. Többségében szórakoztatóak.
– Az jó. Jártok moziba, színházba?
– Hová? Te tán jártál?
– Anyáddal minden filmet megnéztünk, amit a naményi művház mozijában vetítettek.
– Nincs már mozi. Letöltök egy filmet, és itthon nézzük. De jobb szeretem egyedül nézni. Az okos lány idejében lelép.
– Most van valakid?
– Mondhatni.
– Az mit jelent?
– Egyelőre még kavarunk. Aztán majd kiderül.
– Vidd el legalább egy étterembe.
– Étteremből elég a pakiknál!
– Akkor egy kávézóba.
– Oda szoktam járni. Van itt egy a közelben. Minden laktózmentes. A fagyi meg az összes torta is.
– Szóval oda viszed.
– Oda. Bár oda is leginkább egyedül megyek. A pesti lányok… ők nem olyanok, nem igénylik ezt…
– Értem. De fiam, kurvát foghatsz Naményban is.
„Kurvát” – mondta szárazon az apa. Ebben nem volt semmi bántás. A beregi nyelvben a kurva mindösszesen azt jelenti: lány, akit nem feltétlenül szándékoznak feleségül venni.
– Á, a naményi lányok…
– Mi a baj velük?
– Milyenek már!
– Milyenek?
– Semmilyenek. Nem színvonal.
– Anyád is naményi. És a húgod is.
– Ez hogy jön most ide?
– Anyád most nem tudott sütni neked.
– Persze.
– Mit üzensz neki? Az állomásról rögtön a kórházba megyek.
– Miért? Súlyos az állapota?
– Nem. Rendben van. Csak… nekem hiányzik anyád, már egy fél nap távollét után is.
– Aha. És Mesi hogy van?
– Jól. Az összes vizsgáját letette, már csak az államvizsga meg a szakdolgozatvédés van hátra.
– Remek.
– Kapott állásajánlatot. Tiszaszalkára.
– Na, védőnőnek lenni falun!
– Mi a baj ezzel?
– Vajon mi! Vajon kik! A dinnyés Bandi megvan még Mesinek?
– Nincs. Már egy hónapja, hogy szétmentek.
– Hál’ istennek. Az a Bandi egy tapló, kilóg a kapa a szájából.
– Egyszerű fiú, nem Mesihez való, az igaz. De… amúgy nincs vele semmi gond, szorgos, törekvő. Majd talál egy magához valót. És Mesi is.
Tivadar érkezésekor nem kapott ölelést Benitől. Nem tud enélkül távozni. Ő öleli át fiát, aki tessék-lássék visszaölel.
– Még valamit akartam mondani… – színészkedik egy kicsit Tivadar. – Vagy te, te nem akartál valamit mondani nekem? Nekünk.
Beni megrázza a fejét. Tivadar tudomásul veszi, és elfordul.
– De igen, akartam! Írd fel a hitelszerződésemen lévő bankszámlaszámot, már hozom is a levelet! Arra kell majd utalnotok a törlesztőrészleteket.
