romok
Látszik az arcodon, hogy az esőről
fantáziálsz. Az asztalon hagyott
szivárvány ága mélyebb sárga banán.
Foltos almád mellett, direkt válogattad
a sebhelyeset, hogy puhább legyen,
beszáradt festékes tubusok, tucatnyi,
frissen mosott ecset, egy valódi csendélet,
míg meg nem reccsen
az asztallap. A kanapéra vetett
hónaljszagú pulcsiban, úgy éreztem magam, mint
egy földre ejtett porcelánfigura.
A szívveréshez nincs pillanatragasztó.
A romok alatt az igazi, hetedik ént keresed.
Nyelveddel fölásol. Azért préselődsz a számhoz,
hogy némán süljenek ki fölfüggesztett villámcsapások.
kötőszövet
Gyümölcsökkel gyakorlod a szabadesést.
A szétloccsanó görögdinnyék az aszfalton
az agyvelőt. A magok becsapódása
feketére színezi a levegő légrészecskéit.
A létrafokok ragadósak, egy-egy zöld
héjdarab meglékelt csónakként forog a
járdán, mintha nem lenne áramlásirány.
Kicsit távolabbra
már nem hallatszik el a főúti forgalom
zaja. Beleharapsz egy széttrancsírozódott darabba,
nem mászol magasabbra, mint egy kíváncsi
gyerek, a megsemmisülésnek vetsz koncot,
estére a napkorongot is felboncolod.
A véres létrafokokon lefelé jövet
a dinnyék húsa mint a fellazult kötőszövet.
