A tihanyi Tranzit fesztivál egyik főszónokaként a külügyminiszter már a bevezetőben azzal büszkélkedett, hogy „Magyarországnak markáns, a globális mainstreamtől eltérő, bátor politikája van”. Ezzel vitatkozni sem kellene, ha a „bátor” kifejezés helyett a „vakmerőt”, használta volna. Megfontolandó még, hogy ha egy ország világrengető átalakulási folyamatok idején, ráadásul azok partvonalára szorulva, észre óhajtja vétetni magát, akkor „eltérni” is észszerű dolog. Csak az nem mindegy, hogyan teszi ezt. Az észrevétetés, a különállás, a vélt vagy valóságos nemzeti érdek bármi áron való érvényesítése nem azonos annak racionális képviseletével.
Néhány ügyesen előadott tréfát követően Szijjártó Péter az elmúlt egy év legkarakteresebb eseményének „Európa drámai vesszőfutását” nevezte. Aztán hosszú perceken át szapulta az EU-országok teljesítményét, mondván többek között, hogy az unió versenyképessége „a béka hátsó fele alatt van”. Érvek mindig mindenre vannak, igen, az európai gépkocsigyártás válságban van, de ez azért erős túlzás. Továbbá útszéli gorombaság egy uniós ország diplomatájának a száján akkor se jöjjön ki, ha igaz. Ha mégis kijön, akkor archetipikus esete annak, amikor egy madár a saját fészkébe piszkít.
Európa pocskondiázása azonban a magyar külpolitika három fő céljának egyikéből fakad. Ez a cél nem más, mint az, hogy Magyarország nemzetközi kapcsolatait az általa elismert három világhatalom közötti manőverezésre alkalmas állapotban tartsa, és bármi áron jó viszonyt ápoljon ezekkel. Legitim cél lenne, ha nem Európa földbe döngölésével párosítanák. Ha követői nem tudnák, hogy a gazdasági szereplők világversenyében az Egyesült Államok és Kína után az EU következik, nem pedig a mögöttük nem is olyan tisztes távolságban kullogó Oroszország. Vagy azt, hogy Washington az EU-t a maga 500 milliós népességével, gyengélkedve is jelentékeny gazdasági potenciájával, együttes katonai erejével igenis elsőrangú partnernek tekinti. Ez legutóbb a minap derült ki, amikor az öreg földrész viszonylag fiatal vezetőinek válogatott kis csapata Zelenszkij ukrán elnök kíséretében úgy tódulhatott be a Fehér Házba, hogy senki sem hívta őket.
Földrajzi elhelyezkedése, ezeréves történelme, domináns vallása és külkereskedelme Magyarországot akkor is Európához láncolja, amikor a kontinens nincs a legjobb formájában. A távolabbi nagyhatalmi érdekekhez való feltétlen alkalmazkodás viszont kínos konfliktusokat és súlyos anyagi károkat okoz. Ismert következmények: a sokezer milliárd euróban mérhető uniós pénzek elmaradása, a gazdasági és környezetvédelmi kockázatokkal terhelt kínai elköteleződés, az eladósodás, a regenerálódáshoz nélkülözhetetlen fiatal nemzedék legtehetségesebb részének folyamatos kiszivárgása az országból.
Az érvényben lévő külpolitika második célja a gazdaságélénkítés. Esszenciális cél ez is, benne van mind a minisztérium elnevezésében, mind a miniszter mozgásában, gondolkodásában és tetteiben. Ha nem a hagyományos magyar gazdasági ágazatok rovására, azok lepusztulása árán valósulna meg, gyakran előnytelen szerződések alapján, támogatni kellene. Jelenlegi formájában nem támogatható.
A harmadik cél a miniszterelnök nagymesterként való szerepeltetése a világpolitikai sakkjátszmában. Ez egyfelől a kormányfő személyes ambícióinak kielégítésére szolgál, másfelől lényeges eleme a kormánypárt választási stratégiájának. Amikor Trump elnök, akinek vámpolitikai vagdalkozása és nyegle vezetői stílusa miatt alig akadnak barátai ezen a kontinensen, felveszi a telefont, hogy szót váltson Orbán Viktorral (legutóbb állítólag éppen az európai vezetők kívánságára, hogy nyomást gyakoroljon rá Ukrajna uniós tagsága ügyében), a kormánymédia lehetőséget kap egy jókora diadalüvöltésre. Csak a vak nem látja, hogy a kormányfő messze az ország méreteit és erejét meghaladó befolyással bír nemzetközi ügyekben! Erzsike néni Börzöncéről nem vak. Bizonyos, hogy ő országának méretét, lakosságát és gazdasági súlyát messze meghaladó jelentőségére következtet, ezt a kormány külpolitikájának tudja be, és majdnem bizonyos, hogy a kormánypártra szavaz.
Ez a külpolitika józan ésszel nem folytatható ugyan, de egykönnyen nem is változtatható. A tihanyi típusú szónoklatok Börzönce határán túl sem hatástalanok.
Mint Török Rezső írta volt, „a jó nép úgy nyelte az effélét, mint kacsa a nokkedlit”. És akár lesz kormányváltás, akár nem, a paksi atomerőmű bővítésének, a Budapest-Belgrád vasútvonalnak, az akkumulátorgyártó birodalomnak a költségei egy ponton elérik azt az összeget, ami felett egy mamut beruházás félbehagyása már vállalhatatlan veszteség. Ha ehhez hozzávesszük az európai középhatalmakkal megrongált kapcsolatokat, akkor belátható: a nemzetközi pozíciók számottevő javulására ködösek a kilátások.
A szerző újságíró.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.