A helyiek számára is ismerős ez a gondolat. Amikor elmondtam, hogy Magyarországról érkeztem, többen mosolyogva fogadtak. „Magyar–kirgiz testvérek vagyunk!” – mondták. Nem tudományos bizonyosságként, inkább egyfajta lelki kötelékként. És valóban: a vendégszeretet, a lovak iránti tisztelet, a családi összetartás mind olyan érték, amely nálunk is mélyen gyökerezik. Kipcsakok, Turán népe, Atilla, a hun; a legnagyobb meglepetésemre az idős generáció ezekkel a kulcsszavakkal kapcsolódott, a fiatalabbak „magyarnak” hívtak minket.
Megint csak a hiányos orosztudásom nem engedett mélyebben felfedezni, hogy honnan is ered ez a nagyon erős kapcsolat számukra. Az iskolában tanítják, vagy úgy olvasnak róla, esetleg volt egy magyarságkutató, aki híressé vált? Akárcsak Mándoky Kongur István, aki a kazah-magyar kapcsolatokra tette fel az életét és ezáltal Kazahsztánban rengetegen tudtak a magyarokról és a kazak kapcsolatokról.
Kirgizisztán a túrázók paradicsoma, akárcsak Svájc. Ahogy a képek és a videó is mutatják, elképesztő kék tavaktól a tűhegyes, hófödte csúcsokig mindent megtalál itt az ember. Egynapos túrától a 14 napos túráig, és minden ami közte van. Én bemelegítésnek egy 3 napos, viszonylag jól kiépített túrát választottam, itt tényleg csak a kilátásban kellett gyönyörködni. Az észak-keleti része az országnak hihetetlen fejlődésnek indult köszönhetően a túrázóknak, új utak épülnek a fontosabb csomópontok között. Hihetetlen látvány volt ez a része az országnak, de úgy döntöttem, új utak után nézek az ország délnyugati felében. Osh városába, majd onnan még egy kicsit délre. Itt több érdekes anomália is megfigyelhető a térképen, amit akkor még nem is sejtettem, de később több fejtörést okozott, mint gondoltam.
Itt már kevéssé kiépített az infrastruktúra és még a hegyi félnomád pásztorok is csak bizonyos oldalán vannak a hegynek, mert a többi völgy teljesen kopár és forró, így az állattartás igencsak nehézkes, de mint kiderült, nagyon ember sincs ezekben a völgyekben.
