Végre saját lakáshoz juthatnak a fiatalok: szeptember elsejétől az Otthon Start Program keretében, 3 százalékos fix kamattal, akár 50 millió forint hitel is felvehető egy legfeljebb 100 millió forint értékű ingatlan megvásárlására. Van hozzá reklámkampány, arculati kézikönyv, programiroda, honlap, boldogságot sugalló óriásplakátok. Csuda gondoskodó ez a kormány!
Vagy, van egy másik opció: simán kontrollmániás.
Merthogy ez az álomlehetőség nem feltétlenül arról szól, hogy lakáshoz jusson az albérletben tengődő vagy a szülők nyakán ragadt pályakezdő. Sokkal inkább arról, hogy a kormány még beljebb léphessen az emberek magánszférájába. Azt már megmondta, kell a gyerek, hiszen ahhoz köti az olyan lehetőségeket mit a CSOK vagy a Babaváró hitel, vagy az adókedvezmények. Beleszól abba, hogy mikor és hány gyereket érdemes vállalni, a számukkal arányosan növekednek az anyagi előnyök. Azt is megmondta, mit jelent a család, kikből áll, a legtöbb állami lehetőség házaspárok számára érhető el. Kilépve a hálószobából és a házból, korábban kötelezővé tette a hittant vagy az erkölcstant és keményen meghatározza mit tanuljon a gyerek, és milyen értékrend szerint. És sorolhatnám a további határátlépéseket.
De az Otthon Start Programmal soha nem látott méreteket ölt az állami kontroll az ingatlanpiac és az ingatlanpiaci fejlesztések fölött is. A gyorsított engedélyezés, a kiemelt beruházási címkék, a kommunikációs egységesítés, az energiahatékonysági elvárások mind-mind erről szólnak.
És közben ott marad a kérdés: tényleg könnyebb így lakást venni?
Az állam úgy tesz, mintha megoldaná a lakhatási válságot, valójában csak elodázza azt, miközben növeli a polgárok függőségét. Otthon Start tehát sokkal inkább Otthon Kontroll. Azt meg hagyjuk is, hogy mi lesz azokkal, akik kimaradnak a szépen kicsomagolt, de szűk keretek közé szorított választási ígéretekből.