Ma elkezdődik az új tanév, és egyelőre úgy tűnik, hogy a korábbi évekkel ellentétben most még nem kell újabb, az iskolai életet teljesen felforgató kormányzati intézkedésekkel, jogszabályi változásokkal szembenézniük a pedagógusoknak, diákoknak és a szülőknek. Szinte minden marad úgy, ahogy az elmúlt tanévben megszokhatták az érintettek: egyebek mellett marad az alulfinanszírozás, a spórolás, és az ebből fakadó mindennapos problémák.
Az egyik ilyen a már sokat emlegetett pedagógushiány, különösen a szaktanárok hiánya. Bár a kormány folyamatosan tagadja, hogy ez probléma lenne, az olyan intézkedések, mint a nyugdíjas tanárok visszafoglalkoztatása, tanárszakos egyetemisták alkalmazása, vagy hogy az óvodákban a délutáni órákban már nem kell szakképzett óvodapedagógusoknak jelen lenniük, ennek ellenkezőjét támasztják alá. Gulyás Gergely miniszter a legutóbbi kormányinfón kénytelen volt elismerni, hogy “néhány szaktanári területen lehet, hogy vannak még olyan iskolák, amik kisebb-nagyobb gondokkal küzdenek”.
Milyen megnyugtató. Azok a szülők pedig, akiket legalább egy kicsit is érdekel, gyermekeik milyen színvonalú oktatásban részesülnek, zsákbamacskásat játszhatnak: vajon ki fogja szakszerűen tanítani a kémiát, a biológiát, az idegennyelveket? Na nem baj, egy kis izgalom azért kell. De talán ilyen “kisebb-nagyobb” probléma az is, hogy a statisztikai adatok szerint egyre több iskolásnál állapítanak meg tanulási zavarokat, különösen azóta, hogy a kormány 2020-tól szigorított a hatéves kortól kötelező iskolakezdés szabályain. Miközben a szakképzett fejlesztőpedagógusok száma az 500 főt sem éri el országosan.
Az Orbán-kormány sosem ismeri be, ha hibázott, márpedig az éretlen hatévesek iskolapadba kényszerítésénél egyértelműen ez történt.
Most azonban előírták az iskoláknak, októberig mérjék fel, mennyi diák szorul kiemelt fejlesztésre első és második osztályban. De hogy ki fog velük szakszerűen foglalkozni, ki fogja őket kiemelten fejleszteni? Zsákbamacska.