Nem hisznek a magyarok az infláció csökkenésében: a KSH mérése szerint a fogyasztói árak emelkedése júliusra 4,3 százalékra lassult, ezzel szemben áll a lakosság által érzékelt 12-14 százalékos infláció, ami nem kitaláció, hanem közvéleménykutatók mérték, a jegybank pedig publikálta ezen eredményeket. A magas inflációs érzettől nem függetlenül az áremelési várakozások 10-12 százalék körül szóródnak. Nem kell magyarázni, mi a baj a magas szinten beragadó inflációs várakozásokkal: önbeteljesítővé válnak. A bértárgyalásokon eleve magasabb szintről indulnak az egyeztetések, ha a kereskedők azt látják, hogy magasabb árakat várnak – tehát elfogadnak, pontosabban beletörődnek - a fogyasztók, akkor van tér az emelésere. És már elő is állt az inflációs spirál.
A magyar gazdaság hatodik éve, 2019 óta produkál 3 százalék feletti inflációt, ebből legalább három évben magas, illetve extrém magas volta a drágulás üteme. Emiatt nem túlzás arról beszélni, hogy a magyar gazdaság inflációs spirálban van. Ráadásul a mostani 4,3 százalékos infláció is csak mesterségesen lenyomott árindex. Az árrésstopok és más kormányzati beavatkozások 1,5-2 százalékpontos inflációt fojtanak le, amely jövőre a választások után fog visszacsapni, így az infláció szempontjából 2026-ot és 2027-et is temethetjük. Innen nézve igen is indokoltak a magas inflációs várakozások, ugyanis a következő 2 évben, ha nem is 10 százalékkal, de 4-6 százalékkal emelkedni fognak az árak – ez már magas infláció.
Ám az inflációs érzet egy másik probléma. Azt ugyanis a gyakran vásárolt termékek és a szolgáltatások árai befolyásolják a leginkább. Leggyakrabban pedig élelmiszert vesznek az emberek, ezek ára pedig az elmúlt években az egekbe emelkedett – sokszor a duplájára -, és még mindig infláció feletti az élelmiszerek drágulása. Ma olcsóbb gyümölcsöket, zöldségeket vásárolni Olaszországban, de ha valaki Bécsben jár, ott is olcsóbban bevásárolhat egyes élelmiszerekből. Az okok összetettek: a magyar élelmiszeripar az egyik legversenyképtelenebb az EU-ban, magas energiafelhasználás párosul alacsony termelékenységgel minimális beruházásokkal. Ennek következtében ma már a minősége sem a régi. A másik ok a túladóztatás: Olaszországban a zöldségeket, gyümölcsöket 4 százalékos áfa terheli, Ausztriában 10, Szlovákiában 4, 19 százalék. Magyarországon 27 százalékkal adózik az élelmiszerek többsége, és az árakat növeli a 3 százalékos kiskereskedelmi adó is, tehát összesen 30 százalék a teher. Az olasz zöldség adóelőnye 26 százalékpont és akkor az erősebb versenyből fakadó árelőnyökről nem beszéltünk.
Gyors megoldás nincs, de a kormánynak előbb utóbb lépnie kell. Fenntarthatatlan a kiskereskedelmi adó, a 27 százalékos áfa, ám a bevételekre szükség van. És itt elérkeztünk egy újabb gazdaságpolitikai kérdéshez, az adóreform szükségességéhez. Ma ugyanis, aki áfacsökkentésről beszél, az szja-emelést is mond. Újra kell gondolni az adórendszert, mert ez az egyik eszköze az infláció csökkentésnek.