Sárdi Katalin rövidfilmje egy szürreális filmforgatásról szól, metaforikusan az animációs szakmáról is

Egy neonfényekkel megvilágított állomás előtt a sötétben egy rózsaszín hajú nő várakozik. Megérkezik egy férfi autóval, hogy elvigye őt egy üvegházba. A növények közt egy idősebb hölggyel találkoznak, aki épp sminkeli magát. A két nő az épület belsejébe sétál, meztelenre vetkőzik. Megragadják egymás karját, a testük szétnyílik, melyekből burjánzó növények nőnek ki. A férfi mindezt egy kamerával rögzíti. – Az Üvegház című filmem egy földöntúli, transzcendentális filmforgatásról szól, metaforikusan az animációs szakmáról is – mondja Sárdi Katalin, aki az alkotást Veres Attila A présházban című novellája alapján készítette. A 2024-es rövidfilm idén a legjobb magyar animáció díját nyerte el a Friss Hús Budapest rövidfilmfesztiválon, hamarosan a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon vetíti szeptember 5-én és 7-én, a CineNewWave versenyprogramban, melyben fiatal magyar alkotók munkáit mutatják be.

A kisfilmet a rendező a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) animáció mester képzésére készítette. – Az első félévben az volt a feladatunk, hogy novellát adaptáljunk. Így találtam rá Veres Attila szövegére, ami azért tetszett, mert a története rezonált az animációs munkapiaccal kapcsolatos gondolataimra. Ahogy a filmemben a két nőt, úgy a szakmában az animátorokat is kihasználják: folyamatosan és nagy mennyiségben kell rajzolnunk – fogalmaz az alkotó. Bár Veres novellája nem ment bele a két nő lelki világába, a rendező meg akarta mutatni, hogyan éreznek a filmforgatási helyzetben. Az operatőr férfira is koncentrált: a nők átalakulása után fáradtan ül a kocsi hátsó ülésén. – Az alkotás lelkileg, fizikailag is megterhelő lehet. Nekem a rajzolásban viszonylag hamar meg tud fájdulni a kezem, és ha az ember erre építi a karrierjét, akkor ez eléggé ijesztő. Oda kell figyelnem arra, hogy ne terheljem magamat túl – hangsúlyozza Sárdi Katalin, akinek a filmje négy évig készült. A figurák mozgatásához szabadúszó animátorokat keresett fel, miközben megtervezte a karaktereket, a kisfilm színvilágát és a képkockákból felépülő story board-ot is, amely alapján a többi animátor dolgozni tudott.

Bár az Üvegház csak nyolcperces, a rendező számos alkotás világából merített. – Szerettem volna, ha ezek a karakterek realisztikus, árnyaltabb érzelmeket jelenítenek meg, miközben játékos a kinézetük – meséli. Ehhez inspirációs forrást jelentett neki az 1995-ös Páncélba zárt szellem (Ghost in the Shell) című japán animációs film, a karakterek szemének kifejező volta miatt, inspirálták Kovásznai György 1980-as Habfürdő című filmjének örökkön mozgó figurái. Hatott rá Genndy Tartakovsky 2003-as Csillagok háborúja: Klónok háborúja című animációs sorozata is, amely karikaturisztikusan jeleníti meg a figuráit, és elkapja a főbb jellemzőiket. – Azért jó ennyiféle filmből inspirálódni, mert az emberi érzelmek világára így számos perspektívából láthatok rá, és azt is megfigyelhetem, a különböző rendezők mindezt hogyan animálják le – mondja az alkotó.