Tudom ki nyerte az idei nyarat. Én és a családom. Sokat kirándultunk, volt egy remek hetünk a Tiszánál – és ez most nem politikai hitvallás –, és sikerült kiélveznem az utolsó úgy-ahogy békés nyarat. Ami ugyanis ez után jön Magyarországon, nos, az minden lesz, csak nem békés. Ezután is lesz ugyanis nyár, amit a Tisza vagy a Fidesz meg akar nyerni, és akkor már finoman szólva is ezermilliárdokban mérhető tétre játsszák majd a meccset.
Szóval jövőre a nemzetközi fokozódás itt majd helyzetesedik, momentán meg édes tökmindegy, hogy politikailag ki nyerte az idei nyarat. Feltehetőleg toronymagasan a Tisza és Magyar Péter. Már abból kiindulva, hogy a Nézőpont Intézet szerint a Fidesz a „digitális honfoglalás” frenetikus sikerével hódított volna vissza pár százezer szavazót, aminél azért bénább kampányhazugságot régen hallott az ember.
De legyen, Mráz Ágoston Sámuel kedviért tételezzük fel, tényleg a magyarság lelke-szíve dobbant azzal, hogy országszerte pár ezer Feri bácsi meg Juli néni, mint digitális szittya, visszafelé lőtt dislájkjaival elgondolkozásra kényszerítette a sok cigizve himnuszozó, kígyóvállú huszonévest (még úgy is, hogy, apró technikai malőr, de a Z generáció tagjai lassan már azt sem tudják, mi az a Facebook). A NER, mint rendszer mára akkor is fenntarthatatlanná vált. Gazdasági oszlopai kidőltek, külpolitikailag ellehetetlenült, az állam működése pedig minden ízében lebénult, leginkább egy kibelezett telefonfülkére emlékeztet, ami ma már legfeljebb hirdetőoszlopnak jó.
Az ilyen berozsdált, döglődő rendszerek haldoklásukban a legéletképesebbek, azaz a rendszerváltás mára kivénhedt moszkovitái minden erejükkel, elkeseredetten azon lesznek, hogy megtarthassák maguknak a magántőkealapokba rejtett, svájci bankszámlákra átutalt, ellopott magyar jövőt.