Csaknem fél éve megvettek egy telket házzal, szinte mellettünk. Mivel közel vannak a telkek egymáshoz, ezért fél éve végigasszisztáljuk az építkezést. Kezdetben falakat bontottak ki, sittet dobáltak konténerekbe nyekergő talicskákkal, aztán tetőt szedtek szét, újat húztak helyette, lebontották a kertben a sövényest, ott majd jacuzzi lesz vagy valami más, de biztosan nem veteményes. Egy időben minden reggel integethettünk a munkásoknak, akik a tetőn lavírozva pont abban a magasságban dolgoztak, mint ahol az erkélyünk helyezkedik el a második emeleten.
Végighallgatjuk a különböző munkásbrigádok élettörténeteit akaratlanul. Hallunk Klárikákról, Bözsikről, Andikáról és még megannyi női név a naptárban. Az első brigádban például volt egy Márió nevezetű srác, aki óránként telefonált a Laurának, aki a szeretője volt, és mindig a lóvén balhéztak, mert a Márió a Melisszának is adott pénzt, mert ő a Márió párja valójában, és bekapta a legyet is talán, de bevallom, itt már elvesztettem a fonalat. Máriót mindenesetre hamar kirúgták, de jöttek helyette a Bélák meg a Józsik.
Minden reggel hétkor itt vannak, és minden nap, kivéve a vasárnapokat, szétfúrják, csiszolják az agyunkat, olykor mulatós zenével indítják a napunkat. Talán most Nógrádból jár fel a jelenlegi brigád, mintha ezt is említették volna üvöltve egy munkás napon.
Aztán egy délelőtt arra lettem figyelmes, hogy az egész csapat egy nevet kántál: Málna!
Mint kiderült, a csapat főnöke egy délután, amikor hazafelé tartott, talált egy kutyát a szomszédos utcában. Hazavitte, de az otthoni házőrző nem igazán örült az új jövevénynek, így ismét elhozta. Az építkezés melletti házban egy család lakik, két ötévesforma kisfiúval. A srácok azonnal beleszerettek az állatba. Simogatták megállás nélkül, kezdetben csak a kerítésen keresztül, aztán a kutya talált egy kis rést, és átment a srácokhoz. A család úgy döntött, hogy még aznap este elviszik a négylábút a patakparti állatorvoshoz, hátha elhagyta valaki, és rendelkezik chippel. Nem tudták azonosítani, így befogadták.
A munkások elnevezték ezt az ébenfekete, fehér kis gallérral rendelkező öthónapost Málnának. A kutya azóta két helyen szocializálódik. Délelőttönként átszökik a munkásokhoz, és boldogan lábatlankodik náluk, hiszen mindig akad ebédidőben egy kis szalonnavég, azonban délutántól már a család kutyája. A gyerekek tanítják pórázon közlekedni, nevelgetik, s az eb olykor már szót is fogad.
Kijelenthetjük, hogy ennek az építkezésnek Málna a legnagyobb nyertese.
