Azt olvasom, hogy kipróbálhatom a klasszikus vízitúra élményt a fővárostól északra, a Dunán, tapasztalt túravezetők nyújtotta biztonságban. Rafting itthon. Ilyenkor nyáron csoda kellemes dolog a természetes vizekben fürödni, hűsölni a családdal. De a vízben versenyezni is lehet: a szabályok egyszerűek, például egy adott távolságot hamar kell leúszni, gyorsabban, mint a többiek. Mindenki egyszerre indul, és győzzön a jobbik.
Ez a nem túl összetett szabályrendszer a közéletben másképp működik. Először is az a cél, hogy aki elindul a politikai versenyben, annak minél messzebbre kell eljutnia egy adott időpontig. Amúgy meg akkor indul mindenki, amikor gondolja, és úgy úszik, ahogy tud.
Az látszik, hogy Magyarországon a résztvevők számára nagyon sokféle lehetőség adott, illetve látványosan hiányoznak az egységes versenyfeltételek. Ebben most csak az az újdonság, hogy a Fidesz használja a Harcosok Klubja nevű mozgalmat, illetve elindította a Digitális Polgári Körök szervezését. De a szociális médiában a hegemónia megszerzése valójában nagyon nehéz. Jó nagy térnyerésre van lehetőség, de semmi sem akadályozza meg azt, hogy mások ellenhegemóniát szervezzenek maguknak.
Úgy tűnik, hogy a kormánynak most az a fontos, hogy hol és hány fővel töltik fel a Harcosok Klubját, és a Digitális Polgári Körök privát csoportjai milyen ütemben jönnek létre. Nagyjából úgy fest a dolog, hogy egyrészt országosan szerveződik a digitális térben a kormányzati hegemónia, másrészt minden egyes országgyűlési választókerületben, a szociális médiában csoportok jönnek létre, dinamikusan bővülő taglétszámmal. A választókerületekben a csoportok moderálása a lényeges, illetve az, hogy helyben hány tagja van a csoportnak, hány választóhoz jut el a központi propaganda mellett a helyi politikai szándék, ami nagy mértékben hitelesíti az egyébként a valóságtól meglehetősen távoli állításokat is.
Mindez érezhetően arra adott válasz, hogy a Tisza Párt országos digitális ténykedése mellett az országgyűlési választókerületekben megalakultak a Tisza Szigetek. Amennyire kívülről megítélhető, ezek a gyorsan szaporodó szigetek az országgyűlési választókerületekben egymással keresik a kapcsolatot, közösen szerveződnek.
A Digitális Polgári Körök viszont lényegében a szociális médiában működtetett csoportokat alkotnak. Sokféle témakörben, számos, az érdeklődést felkeltő tartalmat ígérnek. A céljuk azontúl, hogy az egyes országgyűlési választókerületekben összegyűjtsék a digitális térben a Fidesz támogatóit, közérdeklődésre is számot tartó tartalommal, az érdeklődők számára is nyitott csoportokat alkotnak. Ezeknek fontos tulajdonságuk, hogy egyrészt attól bővül a csoport taglétszáma, hogy az adminisztrátorok és az aktív tagok szervezik a bővülést, másrészt a közéleti tartalom okán spontán érdeklődők is belépnek, illetve olykor kilépnek a csoportból. Magyarán nemcsak a résztvevők szándéka, szervezőkészsége mozgatja a taglétszám változását, hanem a szociális média amúgy is élénk, a csoportoktól független belső mozgása is.
A politikai versenyben az a lényeges, hogy minél nagyobb létszámú érdeklődőnek tudjuk felmutatni az állításainkat. A digitális térben ez a csoportlétszám növekedésében fogható meg. Ha zárt csoportokat működtetünk, amiben magunk szervezzük a taglétszámot, akkor úgy járunk el a versenyben, mintha a Balatonban akarnánk minél nagyobb távolságot megtenni. A nyitott vagy könnyen bővíthető csoportok működése viszont eltér az állóvizes modelltől. A folyón keresztben úszva a megtett távolság úgy jön össze, hogy egyrészt a saját erőkifejtésünkből az úszás, másrészt a folyó sodra, ami a parttól távolodva egyre erősebb, növeli a távolságot. Tehát van a saját szervezés, és ehhez hozzáadódik a szociális média spontán sodrása, az egyébként elérhető érdeklődők bekapcsolódása. Az idő előrehaladtával, miközben mi magunk havonta néhány embert tudunk beszervezni a csoportba, a szociális média dinamikájából sok száz, néhány ezer tagunk is összejön.
Azt látom, hogy a sikeres, Tisza Párt féle konstrukció mellett most nemcsak zászlót bontott a Fidesz a Harcosok Klubjával és a Digitális Polgári Körökkel, hanem felhúzta a vitorlákat, és olyan hatásos eszközt vet be, ami az idő múlásával a szociális médiában hatalmas jelenlétet, jelentős taglétszámot eredményez, különösebb erőfeszítés nélkül. Ha az összes országgyűlési választókerületben elindul egy-egy kvázi nyitott a Facebook csoport, amibe a Fidesz beszervez havonta 20-30 embert, akkor száz nap múlva, lesz százhat olyan csoportja, amiben aktív fideszesek és nagy számú érdeklődő olvassa az adminok által ellenőrzött tartalmakat. Miután nemcsak területi alapon, hanem érdeklődési kör szerint is indulnak Digitális Polgári Körök, a csoportok száma a választókerületek számát többszörösen meghaladja. Még becsülni és nehéz a hat hónap alatt elérhető választók létszámát.
Gondolom, hogy elég szemléletes összevetni a Balatonban való nyíltvízi úszást a Dunában a sodrással megtett távolsággal. Egészen biztos, hogy messzebbre jutunk, ha a második megoldást választjuk.
Az a problémám, hogy a Fidesz választotta a második megoldást, tehát a saját lehetőségeit bővíti a szociális média dinamikájával.
A csapda ott van, hogy nem túl sokáig lehet azon morfondírozni, nyitott csoportokkal vagy zárt közösségekkel szervezzük-e magunkat. Az idő meghatározó.
Az eltelt idő nem pótolható ebben a témában. Ahogy a Dunában egy tutaj halad a sodrással, egy másik tutajjal nem lehet utolérni. Aki később indul, az kisebb távolságot tesz meg egy adott időpontig.
Meglehetősen rossz érzés, hogy néhány ember döntésétől és az időtől függ, hogy az országgyűlési választókerületekben kinek lesz nagyobb befolyása a választások idején. Feltéve, ha elhisszük, hogy a szociális média számít, ha tudomásul vesszük, hogy a digitális tér valóban meghatározó. Szerintem raftingoljunk!
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.