A múlt héten, sokadszorra, de most már felvállaltan, az ukránok újra bombázták a Magyarországot is ellátó Barátság- (Druzsba-) olajvezeték orosz szakaszát. A robbanások filmfelvételeit egy magyar, „Ruszkik, haza!” – felirat kíséretében egész Ukrajna katonai drónparancsnoka, a magyar nemzetiségű, „Magyar” hívójelű, ungvári Bródi Róbert tette közzé. Ezzel is jelezve, hogy nyilván nem Magyarország, hanem az orosz betolakodók ellen harcolnak. Szakértők is figyelmeztetnek, hogy „Magyar madarai” nem véletlenül egy, az orosz olaj nemzetközi kereskedelmében is kulcsszerepű szivattyúállomást bombáztak.
Az Orbán-kabinet válasza... hát... önazonos. Egyrészt a mi drága Don Vittoriónk azt találta belerecsegni a mikrofonba, hogy no nem azért mondja, de ha itt az ukrán határ felé véletlenül kidőlne pár villanyoszlop, elszakadna pár drót, akkor Ukrajna - szerinte - megbénulna. Szijjártó Péter pedig láthatólag végtelen, öncélú online szópárbajokba rángatna bárkit, aki csak kapható rá, legyen az az ukrán vagy a lengyel külügyminiszter; bár előbbi néha szünetet tart, amikor épp sebesült-, hulla- és aknabegyűjtő robotokat vesz.
A helyzet persze rettenetes, zavaros, nehéz fogódzót találni. A kormány-Fidesz-féle propagandagány kérés nélkül is segít: közösségi csatornáimon lassan percenként üvölt fel egy-egy fej, micsoda szemétség már, hogy az ukránok bombázzák a minket ellátó olajvezetéket, meg az érdekeink, meg a hülye Zelenszkij, meg a barom Von der. Szijjártó szerint csak azért sem hagyjuk magunkat belerángatni a háborúba; Orbán pedig szokása szerint – most történetesen Trumpnak – azt hazudja, hogy Magyarország nem tud máshonnan olajat venni. Trump azt skiccelte a panasz alá, hogy most nagyon ideges, bár nem pontosította, miért. Mondjuk én is ideges lennék, ha „nagy barátom” jégre akarna vinni, miközben pontosan tudom, hogy Magyarország nem nem tud, csak nem akar máshonnan olajat venni. Mert hogy ugye az orosz a legolcsóbb.
Orbánék érvrendszere nyilván alapjaiban fals és abból már minden, akár észszerű következtetés is félrevisz. Brüsszel szerint, ha 2022. február 24-e óta Putyinnak fizetsz, akkor Ukrajna bombázását állod, és így, jó reggelt kívánok, már benne is vagy a háborúban, mégpedig az agresszor oldalán. Bár ez, ha nem is olaj-, de gázfronton ma még kétségkívül több más tagállamra is igaz, rajtunk kívül senki se harsogja, hogy „mert Putyin a legolcsóbb”: a többiek szerint az ukránok módszeres lemészárlásával ez az olcsó Putyin kiírta (és lassan gázügyben is kiírja) magát az üzleti partnerek sorából. Putyin lehet még ingyenes is, nyugi: a Kreml az energiára sosem áruként, hanem hatalmi-terjeszkedési eszközként tekintett. Brüsszel finoman, Bródi parancsnok durvábban, csak ebből a helyzetből – ha úgy tetszik, a háborúból - rángatná ki Magyarországot.
Bár az illetékes Mol láthatólag kézzel-lábbal-foggal-körömmel ragaszkodik az orosz olajhoz, bombázások ide, leállások oda, csak azt ismételgetik, hogy a térségi ellátás biztosított.
Én ezt szeretném elhinni.