lemez;dzsessz;

Nemzetközi vizeken

Mi baj lehet belőle, ha egy lemez címében benne van a Duna és egy kis szójátékkal még a „kék" is? 

Semmi, ráadásul amilyen csalogató az elnevezés, olyan minőségi a zene, így aztán humorérzékből és marketingből is jelest érdemel a Szabó Dániel – Iain Ballamy kvartett koncertalbuma. Igaz, a „No Blues on the Danube" azt állítja, hogy errefelé nincs blues, de dzsesszről lévén szó ez tényleg csak vicc: a műfaj onnan indul és oda tér vissza, ez az alapanyaga, mint levesnek a víz.

Amúgy pedig nagy öröm, hogy vannak még csodák. A Harmónia Jazzműhely tavaly novemberi, a Budapest Jazz Clubban tartott élő lemezfelvételéből a Fonó kiadásában tényleg album lett, amelynek anyaga a nagy internetes megosztó oldalakon is elérhető. Így aztán könnyű róla meggyőződni, hogy a Duna parti hanghullámok igencsak nyaldossák a világszínvonalat és manapság sem minden a pénz, a barátság, a több évtizedes kapcsolatok át tudják hidalni a tőkeerős mecénások hiányát. A Zenészcsere Program keretében Pallai Péter, a BBC egykori szerkesztő-műsorvezetője és könnyűzenei szakértője is így tud tető alá hozni olyan magyar-brit produkciókat, amelyek a Londoni 606 Klubban vagy itthon a BJC-ben is telt házakat vonzanak.

Persze a dolgok nem mindig egyszerűek. A kiváló angol szaxofonoson, a „közérthető" vagy inkább „fülbemászó" dzsesszt favorizáló ECM lemezcéghez kötődő Ballamyn kívül a másik három zenész is külföldről érkezett: a zongorista Szabó Dániel Kalifornia és Budapest között pendlizik, a dobos Juhász Márton Svájcból ugrott haza, a bőgős Misha Mullov-Abbado pedig Londonból utazza be a világot. Mégis kiegyenlített magyar-brit formációról beszélhetünk, amely magyar népzenei motívumokból is remek dzsesszt tud építeni (A Song from There), máskor sodró lendületű, igazi XXI. századi zenét játszik, amelyben a muzsikusok egymás minden rezdülésére reagálnak. Mondhatnánk egy nyelvet beszélnek és az még csak nem is az angol. „Gondolatolvasás mesterfokon, varázslat egy szempillantás alatt: arra, ami aznap este történt, nem találtam szavakat. A koncert után csak annyit tudtam mondani a fiúknak, hogy ezt meg kell ismételni Budapesten" – írta az akkor még egy brit dobossal felálló kvartett első, londoni koncertjéről Pallai Péter. Jól tette, hogy nem hagyta annyiban a dolgot, a BJC-beli koncert felvétele korunk újra és újra visszahallgatható, értékes budapesti lenyomata marad.

No Blues on the Danube, Szabó Dániel – Iain Ballamy kvartett koncertalbuma, Fonó Records

Szimbolikus Formák – Fischer Ernő (1914-2002) emlékkiállítás címmel tiszteleg a FUGA: Budapesti Építészeti Központ a magyar lírai absztrakt festészet egyik legkiválóbb alkotója előtt. Hiba lenne a feledés homályába veszni munkásságát.