Az igazán veszélyes hazugságok azok, amelyeknek közük van az igazsághoz. Például úgy, hogy a valóságot eltorzítják, egy valós dolgot valótlannal mosnak össze, vagy nem bontják ki az igazság minden részletét, hanem csak azokat, amelyek a hazugság terjesztőjének narratíváját támasztják alá. A veszély pedig az, hogy az alulinformáltak, vagy az összefüggésekre kevéssé érzékeny fülűek/szeműek nem veszik észre a részigazságba rejtett valótlanságot. És persze vannak még az elfogultak, akik az információt csak az egyoldalú meggyőződésük szerint dekódolják.
Mindez arról jutott eszembe, hogy az algoritmus szeszélye folytán csak most kúszott a képernyőmre egy több hónappal ezelőtti „Lázárinfó” felvétele. Ezek azok az előadások, amelyek szereposztásában Lázár Jánosra a „jó rendőr” szerepét osztották, aki látszólag kibeszél a fideszes kánonból, azt mondja, amit a ’zemberek hallani szeretnek, sőt nem egyszer még kritikát és elvárásokat is megfogalmaz. Azért érdemes ezekre figyelni, mert jól nyomon követhetők rajtuk a bevezetőben említett praktikák.
Lázár szerint hozzá kell szokni ahhoz, hogy léteznek a magyarok között tőkések, kiemelkedően gazdag emberek, akikkel szemben viszont az államnak fokozott elvárásai vannak, különösen gazdasági nehézségek idején. Ezen elvárások legfontosabbika, hogy munkát adjanak a magyaroknak. És persze ne hivalkodjanak. Ezek azért tekinthetők jogos elvárásoknak, mert az állam teremtett számukra – szerinte transzparens módon – piacot. Hát igen – ezek (majdnem) mind igazságok, csak épp azok a részletek tűnnek el a homályban, amelyek miatt „az igazság odaát van” – egy régi misztikus sci-fi címét ide kölcsönözve.
Gazdagok mindig is voltak (még olyan időszakokban is, amikor nemhogy hivalkodni nem volt észszerű, hanem titkolni kellett a vagyont), és lesznek is. Amiről az előadó nem beszélt, hogy az embereket – legalábbis egy bizonyos gondolkodóképesség felett – nem a gazdagok léte, hanem a gazdagságukhoz vezető út érdekli és adott esetben irritálja. Annak idején kevesen állították mondjuk Ganz Ábrahámról vagy Richter Gedeonról, hogy érdemtelenül gazdagok. Ők ugyanis a kivételes tudásuknak és kitartásuknak köszönhetően járták be pályájukat (ami mindkét ember esetében - más módon, de - tragikus véget ért). Napjaink NER-lovagjai mit találtak ki vagy fel, ami előmozdította az egyetemes fejlődést? Ja igen: „szerencsés és ért a pénzhez” – mondta egyszer Mészáros Lőrincről a Hír tv-ben Bencsik András, amikor még nem volt kegyvesztett.
A Lázár szerint transzparens piacteremtés egyik élharcosa ő maga volt még hódmezővásárhelyi polgármester korában, amikor egy bizonyos Elios nevű céggel szerződött a közvilágítás korszerűsítésére, majd ezt követően gombamódon szaporodtak a fideszes önkormányzatok által egy kaptafára kiírt pályázatok, amelyekben – mit tesz Isten – olyan referenciát követeltek meg, amellyel Lázárnak hála csak az Elios rendelkezett. Hasonló „transzparencia” jellemző az elmúlt másfél évtized összes NER-mutyijára.
De ne feledkezzünk meg a lázári fő elvárásról, a munkahelyteremtésről sem! Egyik kedvencem a Mátrai Erőmű sokat emlegetett ügye. Azé az erőműé, amelyet Mészáros Lőrinc vett meg a korábbi építő, üzemeltető és akkori kisebbségi tulajdonos MVM állam által diktált passzivitása mellett, azonnal kivette belőle a németek által a további üzemeltetésre félretett milliárdokat, majd nem egészen kétéves veszteséges üzemeltetés után bezárással zsarolta az államot. Amelynek hirtelen fontos lett a több ezer munkahely sorsa, minek következtében gavalléros áron megvétette a portékát azzal az MVM-el, amely korábban sokkal jobb pénzügyi állapotban és olcsóbban megtehette volna ugyanezt.
Az ügyleten Mészáros tízmilliárdokat nyert, az állam pedig veszített. Hogy pontosan mennyit, az a lázári transzparencia jegyében soha nem került minden részletében nyilvánosságra. Ha ez szerencse és a pénzhez értés művészete, akkor a NER-ben minden az. Mészáros akkor is védte a munkahelyeket, amikor véletlenül épp a munkahelyek megtartására fókuszáló Kisfaludy-program pályázatának meghirdetése előtt napokkal bocsátott el többszáz munkavállalót a szállodáiból, hogy így betarthassa a pályázati feltételeket, és ne legyen akadálya a tizennyolcmilliárdos állami támogatásnak.
Igen, a mi nemzeti tőkéseink sok embernek adnak munkát. De ez a munka olyan piacon elkövetett tranzakciók révén születik, amely Lázár állításával szemben sok mindennel jellemezhető, csak éppen transzparenciával nem. Lázár színielőadásának tanulsága: a „jó rendőr” csak egy szerep, amely azoknak szól, akiknek nem a valóságra szól a bérletük.
A szerző mérnök-közgazdász.