Februárban a szerb államiság napján Vucic szerb elnök levelet tett közzé. A feladó Donald Trump volt, aki gratulált Szerbiának az ünnephez. Szépséghiba: szakértők szerint a dokumentum hamis, nem lehetett az amerikai elnök a feladó, nem is így néz ki egy a Fehér Házból származó papír. De legalább levél formája volt, szerepelt rajta címzés, udvarias volt a megszólítás, még a tartalomban sem lehetett kivetnivalót találni, mintha egy vérbeli diplomata fogalmazta volna meg.
Múlt héten miniszterelnökünk büszkélkedett egy Trumpnak küldött levéllel – válaszolt is rá az amerikai elnök! - , amit aztán a Fidesz más illetékesei is lelkesen osztottak meg. Első látásra azt hihettük, valamiféle gegről van szó. Mintha egy általános iskolás gyerek árulkodott volna a tanár néninek iskolatársára.
A levél formáját most hagyjuk, s arra sem érdemes időt fecsérelni, hogy a diplomácia alapszabályait sem tartották tiszteletben. Bizonyára olyan remek a kapcsolat a magyar kormányfő és az amerikai elnök között, hogy erre nincs is szükség. Orbán Viktor a levélben Ukrajnára panaszkodott, mert a Barátság kőolajvezetéket támadja, miközben „Ez a vezeték látja el Magyarországot és Szlovákiát, két olyan országot, amelyeknek nincs más módjuk a nyersolaj importálására.”. Ez persze így, ebben a formában nem igaz: miközben más uniós országoknak sikerült leválniuk az orosz gázról és kőolajról a háború kezdete óta, Magyarország csak fokozta orosz energiafüggőségét.
Trump válasza talány. A levélre egy filctollal – időnként nehezen olvashatóan - azt véste, nem örül, hogy ezt hallja és nagyon dühös emiatt. „Mondd meg Szlovákiának”. Mindez több kérdést vet fel. Azért mérges, mert árulkodnak Ukrajnára? Miért Orbánnak kell szólnia Szlovákiának? Azt hiszi Trump, hogy ő a szlovák kormányfő? Vagy hogy a szlovákok támadják a vezetéket?
Talán mégiscsak jobb lett volna, ha a levél hamis...