Kárpáti Péter Térkép a túlvilágról című darabját játszották a szentendrei Vajda Múzeum udvarán

A nyári színház rettenetesen kiszámíthatatlan. Gyakran csak az előadás előtt közvetlenül derül ki, hogy az időjárás megengedi-e az adott szabadtéri produkció megtartását. Csütörtök este fél nyolc körül Budapesten még jócskán esett. Nem tudom miben bíztam, de nem fordultam vissza és meg sem álltam Szentendréig, a Vajda Múzeum mesebeli udvaráig. És lőn csoda, az eső elállt, zavartalanul elkezdődhetett fél kilenckor Kárpáti Péter Térkép a túlvilágról című darabja. Telt ház az udvaron, aki előrelátóbb volt, az a fedett eresz alá húzódott a székével. A többiek, így én is, a hatalmas fenyőfától nem messze néztük, ahogy maga a szerző és rendező Kárpáti Péter belekezd szövevényes és annál még kalandosabb családtörténeti meséjébe. A dédapja, Bíró Mór ihlette a regényt, illetve az abból készült drámát (dramaturg: Zsigó Anna). A Trafó, a MASZK Egyesület és a FÜGE Produkció által létrejött előadás két estén át a Szentendrei Teátrum programja keretében vendégeskedett a Duna-parti városban. Kárpáti saját történetét meséli, azt hogy miként kezdett el a dédapja életével foglalkozni. A szerző nem válik színésszé, nem szerepet játszik, hanem legbelülről osztja meg a történéseket, úgy hogy közben történelmi és kultúrtörténeti utazásra invitál. Teszi ezt sajátos írói stílusában, fanyar iróniával, szertelen humorral. A mesék, a történetek felvállaltan töredezettek, elindul a képzelet, aztán valahol megáll és már is jön egy következő történet. A dráma csúcspontja: Jászai Mari, „a nemzet nagyasszonya” és Lőw Immanuel „a nemzet főrabbija” találkozása. Jászait Tóth Ildikó a szegedi Lőwöt Zsótér Sándor játssza. Az ő színpadi együttlétük fontos színházi esemény. Mindketten képesek egymásra és önmagukra is kíváncsiak lenni. Halkan, rezdülésszerűen beszélnek és reagálnak. Egymásnak és önmaguknak vallanak, titkokat osztanak meg. A sokat tudó színésznő, a szentírást és a természetet rendkívül jól ismerő pap nem akármilyen közös rituáléja teremtődik meg. És mi beavatódunk, tervekbe, árulásba, rivalizálásba, neszekbe, összenézésekbe, már majdnem érintésekbe. A valóság észrevétlenül csap át fikcióba. A mesék a végére összeérnek. Hevesi László és Jenővári Miklós több szerepben jelen van. Az általuk eljátszott Péter és az Úr incselkedéséből például szintén árad az irónia és a humor.

Jászai naplójegyzeteinek hitelessége jól kiegészíti Kárpáti Péter szárnyaló fantáziáját és szűnni nem akaró játékkedvét. Illatok, félmondatok, évszázadokon átívelő mesék kavalkádját kapjuk. Mindezt vegyítve bibliai bölcsességgel, elfogadó életszeretettel. A Térkép a túlvilágról nagyon is e világi, rólunk gyarló emberekről szól. Legyünk, írók, papok vagy színészek, a kalandos döntéseink igencsak lényeges útmutatókká válhatnak. Egy borongós szentendrei nyárestén is, amikor egy múzeumi udvar az egykori szegedi főrabbi tündéri kertjévé változhat. Az előadás közben egyszer csak észrevétlenül esni kezdett, a csönd viszont még inkább kitapinthatóvá vált, csak a csillámló fénysugarak világították meg az egyre sűrűsödő esőcseppeket. Aztán néhány perc múlva hirtelen elállt az eső.