Ugyanazon a napon, 2025. augusztus 14-én közölte a Központi Statisztikai Hivatal a júniusi és az I. félévi véglegezett ipari és építőipari adatokat. Köztudott, hogy bruttó hazai termék 23-25 százalékát az ipari, kb. 15 százalékát az építőipari ágazat képviseli.
Ha a magyar ipar haldoklik, akkor nemzetgazdasági szinten sincs esély az érzékelhető előrelépésre. 2023-ban a teljes évben az ipari termelés volumene 5,5 százalékkal alacsonyabb volt, mint 2022-ben. 2024 sem volt sikertörténet: az ipari termelés volumene 4,0 százalékkal kevesebb volt, mint 2023-ban. Ennek megfelelően, 2023-ban a GDP (bruttó hazai termék) csökkent (mínusz 0,7 százalék), 2024-ben pedig alig bővült (plusz 0,6 százalék).
2025 január–júniusban (I. félév) az előző év azonos időszakához képest az ipari termelés 3,9 százalékkal csökkent. Az összes értékesítés 64 százalékát adó külpiaci eladások volumene 1,6, a 36 százalékot képviselő hazai értékesítésé 3,4 százalékkal mérséklődött. Az ipar agóniájának (is) szomorú eredménye, hogy 2025 első félévében (a tavalyi év I. félévéhez viszonyítva) megint csökkent a bruttó hazai termék (mínusz 0,1 százalék). A most közzétett júniusi ipari indexek 1,2 százalékkal rosszabbak, mint a májusiak, a negatív tendencia tovább érvényesül, a lejtőn nincs megállás. 2025 júniusában a legnagyobb súlyú, a feldolgozóipari termelés 26 százalékát képviselő járműgyártás volumene 11,5 százalékkal visszaesett az előző év azonos hónapjához mérten. A közúti gépjármű gyártása 16,1, a közúti jármű alkatrészeinek gyártása 10,8 százalékkal csökkent.
Ez utóbbi adatsor igazolja leginkább a hibás iparpolitikát. Az Orbán-kabinet mindent egy lapra tett fel, hatalmas – az autógyártáshoz kapcsolódó - beruházásokat indított el (és finanszíroz ma is). A gazdasági kormányzat a legfrissebb ipari adatok ismeterében most már csak arra képes, hogy Brüsszelre és Ukrajnára mutogasson, holott teljesen nyilvánvaló, hogy az Orbán Viktor és Nagy Márton nevével fémjelzett monomániás gazdaságpolitika csődöt mondott. Az államilag támogatott óriásprojektek még nem fordultak termőre, a már aktivált – és exportra is termelő – gyármonstrumok termékei iránt korlátozott a belföldi és a külföldi kereslet. Gyors változásra nincs esély, ebből a mélyre ásott gödörből nagyon nehéz lesz kikapaszkodni.
Térjünk át az építőiparra, amely a GDP kb. 15 százalékát adja. 2023-ban az előző évhez képest az építőipari termelés volumene 5,0 százalékkal csökkent, a 2024. teljes évben további 0,4 százalékos süllyedést regisztrálhattunk. Két év (2023 és 2024) negatív tartományban, ez bizony szomorú eredmény. Az ágazat tartós visszaesése nyilvánvalóan érintette a közvetlenül hozzákapcsolódó tevékenységeket is: az acélipart, a cementgyártást, a faipart és a szállítmányozást.
2025 is rosszul indult, a 2025. I. negyedév/2024. I. negyedév viszonylatában (január, február, március együtt): 2025 első három hónapjában az előző év azonos időszakához képest az építőipari termelés volumene 5,7 százalékkal csökkent. A második negyedév ennél valamivel jobban sikerült. Féléves összehasonlításban most ott tartunk, hogy 2025. I. félév/2024. I. félév viszonylatában az építőipari termelés volumene nem változott, de sajnálatosan a júniusi teljesítés rosszabb, mint a májusi, tehát az összkép ellentmondásos. Orbánék sokat remélnek az Otthon Start Programtól, de annak idei kihatása pillanatnyilag nehezen prognosztizálható.
Ipar és építőipar együttesen a bruttó hazai termék kb. 40 százalékát teszi ki. Mindkét ágazat nehézségekkel küzd. Ha belátható időn belül nincs vége szánalmas vesszőfutásuknak, akkor szomorú következményekkel kell számolnunk: tovább romló költségvetési pozícióval, viszonylag magas inflációval, visszafogott lakossági fogyasztással és folyamatosan csökkenő vásárlóértékű állami juttatásokkal. Nem jó veremben élni, nem jó szorongva tekinteni a jövőbe!
A szerző közgazdász, a DK országgyűlési képviselője.