"Miközben a világkereskedelem törésvonalai egyre mélyülnek – különösen az Egyesült Államok és Kína közötti vámháború következtében –, Magyarország csendben új ipari modellt épít fel - nyugtatta meg az évek óta önmagára találni képtelen iparunkért aggódókat egyike. A csendben szorgoskodás bölcs erény, mint ahogy az sem vitás, hogy új modellre szükségünk van. Hiszen a GDP több, mint ötödét produkáló iparunk minden közvetlen és közvetett mutatója siralmas. A KSH friss adatai szerint júniusban közel 5 százalékkal kevesebbet termeltek hazánkban, mint egy esztendeje, még rosszabbul teljesített a hozzákapcsolható export, s a belföldi értékesítés is bezuhant. A korábbi, az okokat magyarázó álkifogások háttérbe szorultak, átadták helyüket a masszív "brüsszelezésnek", Nagy Márton álláspontja szerint az Európai Unió "rémes vámmegállapodást kötött". Az viszont rejtély, hogy egy jövőbeni, a magyar gazdaságra egyértelműen káros - a NER első számú nyugati barátja, az Egyesült Államok által bejelentett - protekcionista szándékok miképpen lehettek részesei a magyar iparpolitika eddigi hosszú időszakra visszanyúló sikertelenségének.
Az egyértelmű, hogy ebben a helyzetben a magyar piac távlati teljesítményét rontó, károkat okozó vámpolitika kedvezőtlen hatásait kellően átgondolt intézkedésekkel szükséges mérsékelni. Azonban a gazdasági csúcsminiszter által sugallt, megalapozatlan azonnali elhárítás, illetve védekezés hiú ábránd. Ennél csak az a szuverenista gazdaságfilozófia a veszélyesebb, amelyet Nagy Márton képvisel. Szerinte - az orbáni útmutatásokat követve - önálló stratégiára szükség van, mert a megváltozó körülmények kezelésére úgymond "az unió képtelen, ezért nem várhatjuk ölbe tett kézzel, hogy a rossz szankciós és vámpolitika a tönk szélére sodorja a magyar gazdaságot." Magyarország az Európai Unió GDP-jének 1,2 százalékát termeli meg. Az önálló gazdasági döntések szükségek, ez azonban korántsem zárja ki az Unió integrációs törekvéseibe való belesimulást. Mert egyedül nem megy!