Perintfalvi Ritát megtámadták. Többször, előre kitervelten, csoportosan, aljas indokból, erkölcstelenül gyalázatos videóval mosták össze a nevét, rátámadtak az utcán. Ilyet nem lehet csinálni. Erre az sem ad felhatalmazást, hogy mert más ideológiát, véleményt, értéket, stílust képvisel, mint ő. Ez bűn. Bűn a büntető törvénykönyv, az isteni tízparancsolat és az egyetemes emberi jogok szerint is. Aki bűnt követ el, az bűnöző. Aki ezt tettel vagy hallgatással támogatja, szintén. Hiszen vétkesek közt cinkos, aki néma. Márpedig hallgatnak az emberi méltóságot, igazságosságot hirdető egyházak, és csendben vannak a másképp gondolkodókat gyűlölettel, hitványsággal vádoló országvezetőink, és az ő híveik is.
Vagyis szerintük rendben van, hogy a politikai ellenfelet tisztességes verseny helyett meggyalázzák. Valaki a legmocskosabb pornóvideókat nézegeti azért, hogy megtalálja a célnak legmegfelelőbbet. Valaki elvégezze a manipulált képszerkesztést, és valaki megnyomja a gombot, amivel a mű kikerül az internetre. Aztán valaki úgy gondolja, ez sem elég, és valaki azért kel fel reggel, hogy a Klubrádió kapujában újabb gyalázattal várja az interjúra igyekvő teológust. Valaki távolabb sunyin egy autóban ül, hogy rögzítse a megalázás minden pillanatát. Valaki dönt arról a Hír TV-ben, hogy ennek a felvételnek helye van a közösségi oldalukon. Ezek a valakik a munkájukat végezték.
Ferenc pápa azt mondta, a munka szükségszerű, hozzátartozik az élet értelméhez ezen a földön, út az éretté váláshoz, az emberi kibontakozáshoz és a személyes önmegvalósításhoz. Ezek a valakik vajon édesanyjuk, nővérük, húguk, feleségük, szerelmük, lányuk, fiuk szemébe nézve azt mondják, ez az én életem értelme, legyetek rám büszkék, kövessétek a példám?
Az ember felelős azért, amit épít. Döntenünk kell: ezt akarjuk?