Az ukránok a háborút elvesztették. Ezt a háborút Oroszország megnyerte - a magyar miniszterelnök kijelentése napokig uralta a politikai közbeszédet. Orbán Viktor arról is magabiztosan értesítette Európát és Magyarországot, hogy „Ukrajna nem lesz az Európai Unió tagja”.
A miniszterelnök részéről ezek nem alkalmi vélemények. Tarjányi Péter szerint ilyenkor a „hasznos bolond” szerepét játszatják el Magyarország első emberével, de ez csak az érem egyik oldala. Az efféle nagyotmondásokra szükség van a nemzetközi figyelem ébrentartásához is, ami, legalábbis saját választói szemében, világpolitikai szereplővé avatja őt.
Fontosabb, hogy egy ilyen – európai kormányfőtől származó – nyilatkozat Putyinnak is nagyon kell ahhoz, hogy a közeljövőben aláírhasson valamit. A háromórás alaszkai eszmecserét időnyerésre használta, mert most még a harctéri és ezzel a tárgyalási pozícióinak javulására számít. Más jelek és nyilatkozatok viszont arra utalnak, hogy az év végéig ő is szeretné befejezni a háborút. Ha a cél nem a teljes szovjet befolyási övezet helyreállítása, ami lehetetlen, „csak” valamelyes világhatalmi pozíció megőrzése - ami hatalmas területei, ásványkincsei és atomfegyverei birtokában még reális -, akkor a gazdasági fellélegzés, főként a sokezer kilométeres szállítási vonalak miatt előnytelen keleti export kiváltása, Oroszország számára létérdek.
Az orosz-ukrán háborúnak nincs és nem lesz nyertese, csak több mint kétmillió halott és sebesült vesztese van. Az orosz halálos áldozatok száma becslések szerint kétszerese az ukrán áldozatok számának, de Putyin elérte, hogy Ukrajna magas százalékban oroszok által lakott területeinek nagy része visszakerül Oroszországhoz. A továbbiakban még elérheti, hogy az oroszt hivatalos nyelvvé emeljék Ukrajnában, és hogy Ukrajna vállalja: nem lép be a NATO-ba.
Amit Oroszország eddig semmilyen harctéri áldozattal, semmilyen fegyver bevetésével, semmilyen létszámfölénnyel nem ért el és a jelek szerint nem is lesz képes elérni: Kramatorszk, Pokrovszk és más donyecki iparvárosok, Kijev, Odessza és más nagyvárosok elfoglalása, Zelenszkij és a kijevi rendszer megbuktatása, Ukrajna visszaterelése saját érdekkörébe, elzárása a Fekete-tengertől, Európához való csatlakozásának megakadályozása.
Az ukrajnai háborúról szóló hazai közbeszéd hazugságokkal és ferdítésekkel teli purparlévá züllött. Mint minden témában, ebben is nagyobbrészt pártpropagandisták perlekedése és egymásra mutogatása folyik tényfeltárás helyett. A már idézett podcast-beszélgetésben Nógrádi György is előadta a rászignált sületlenségeket, miszerint „Európa nem globális játékos” és „Zelenszkij periférián van”. A miniszterelnök fellengzős kijelentéseihez hasonlóan ez is megfelel a kormány oroszpárti elkötelezettségének, de alig van köze a valósághoz.
Donald Trump Zelenszkijjel és az európai vezetőkkel is tárgyalt, mielőtt leült beszélgetni Putyinnal és egyeztetni fog ezután is. Ő tudja, hogy nélkülük nincs megegyezés. A félretájékoztatás persze nemcsak legfelső és legalsó szinten folyik a kormányoldalon. Mindennaposak és minden szintről ömlenek a „merész” Ukrajna- és Unió-ellenes kinyilatkoztatások, például amikor György László kormánybiztos azt fejtegeti hosszasan, hogy az ukrajnai háborúért Európa a felelős. Amiben van annyi részigazság, hogy Európának már a Krim elfoglalásakor lépnie kellett volna.
Az ellenzéki pártok oldaláról megszólalók is értenek hozzá, hogyan kell a valóságot az érdekekhez és vágyakhoz igazítani. Még a hozzá nem értéssel nehezen vádolható Balázs Péter volt külügyminiszter is azt állította az idézett kormányfői nyilatkozatokra reagálva, hogy Putyin „szinte semmit nem ért el” az Ukrajna elleni háborújában. Ami csaknem ugyanolyan abszurditás, mint Orbán értékelése. Egy ország területének egyötödét elszakítani akkor sem minősíthető „semminek”, ha igaz, hogy az oroszok háborús céljainak egy része megvalósulatlan maradt.
Az ukrajnai háborúval kapcsolatos mindentudás az alaszkai csúcs után is folytatódik. Megszoktuk. De attól, hogy Magyarországon Ukrajnáról javarészt handabandázás folyik a szükséges józan mérlegelés helyett, semmi nem változik. Ha az ukrán csapatok képesek tartani állásaikat, mint eddig is tették, létrejöhet valamiféle alku. Az sem igazán fontos, hogy tűzszünetnek vagy békemegállapodásnak hívják-e majd.
Létrejöttének már régen nem csak az a feltétele, ami a harctéren történik. Legalább ennyire szükséges feltétel, hogy Kijev is és Moszkva is győzelmet hirdethessen.
És ha ez valaminek a végét, nem pedig a kezdetét jelenti, akkor végképp mindegy, mit mondanak ma Magyarországon Ukrajnáról.
A szerző újságíró.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.