Megszámoltuk, hogy önöknek már ne kelljen: tucatnyi politikus beszédét közölte tavaly augusztus 20-án az MTI. Mit gondolnak, hány ellenzéki szereplő volt köztük? Jól tippeltek: kereken nulla – a Fidesz-propagandagyár egyik fröccsöntőüzemévé züllesztett „nemzeti hírügynökség” sokadszorra demonstrálta élőben, milyen a kormánypárt nemzetfelfogása. Arról a beszédről sem tudtak beszámolni, amely az internetes bizonyítékok szerint a legnépesebb közönséget vonzotta aznap, de ez a kisebb baj. A nagyobb, hogy a lényeget így is pontosan adták vissza: 2024-ben az állami ünnep kizárólag a Fidesz-szavazóknak, vagyis – már akkor is – a nemzet kisebbségének szólt.
Amikor erre az írásra készülve a Youtube-on Orbán-beszédeket keresgéltünk – mire rá nem kényszeríti az embert a munkája –, rátévedtünk az online videómegosztó „Shorts” felületére: itt a TikTokhoz hasonlóan rövid videókat lehet böngészni, akár a végtelenségig, ha lefelé görget az ember. Meglepve tapasztaltuk, hogy augusztus közepén, bőven a hivatalos kampánykezdet előtt ezen a csatornán átlagosan minden harmadik-negyedik alkotás nyílt vagy burkolt Fidesz-reklám. Ezeket a videókat nem a saját tartalomfogyasztási szokásainkat figyelő algoritmus pakolja elénk, hanem a hirdetésükre elköltött töméntelen (köz)pénz. Üzenet kétféle van bennük: Orbánnak megint (?) igaza lett, illetve „csapnivalóan kormányzunk, beteg a gazdaság, nem működik semmi, de mégis mi képviseljük a magyar érdekeket – aki nem ránk szavaz, az voltaképpen hazaáruló”. Ezt ismételgeti mindenki, Trombitástól a Gazdáig, Hoppáltól Kocsis Mátéig, a szellemi egészségre már bőven ártalmas töménységben. És ez jön szembe a „nagy” Youtube-on meg a Facebookon is, havonta százmilliókból. Nyilvánvaló, hogy erről fog szólni az idei augusztus 20. is: a Fidesz még soha nem függesztette fel az aktuális kampányát holmi nemzeti ünnepek miatt – sőt.
Ami Orbán Viktort és az ő igazságát illeti, érdemes visszalapozni 2020-ig, amikor az utolsó nagy augusztus 20-i beszédet tartotta (2021-ben a magyar történelem legbetegebb, hagyományteremtőnek szánt, de szerencsére utód nélkül elhalt felvonulásával ünnepeltek, a 2022-es szónoklatot elmosta a Covid, a 2023-ast kiszervezték Novák Katalinnak, 2024-ben meg, mint emlékszünk, valaki más vitte el a show-t). A miniszterelnök akkor a magyar nagyság új korszakát hirdette meg – „Magyarország nemcsak túlélt, de zászlóit ismét magasba emelve, önbecsülését visszanyerve, nagy idők kapujában és győzelemre áll” – öt év távlatából talán már látszik, hogy mennyire jött be ez a jóslat. Volt egy briliáns külpolitikai meglátása is: „Évszázadok ködébe vész, mikor kínálkozott legutóbb ilyen remek esély, hogy a közép-európai népek a lengyel vezérhajó körül okosan elrendeződve a Balti-tengertől le, a Balkánig maguk szabják meg saját sorsukat”. A lengyel vezérhajó azóta a putyinista potyautasokat hátrahagyva nyugati irányba fordult, Orbán meg olyan kavarásba kezdett a Balkánon, ami nemhogy a közép-európai népeknek, de már a Vucic-féle Szerbiának is sok. A harmadik nemzetvezetői bölcsesség a magyar megmaradás hét törvényének megfogalmazása volt. „Minden magyar gyermek újabb őrhely!” – dörögte például a szónok; ehhez képest akkor, a világjárvány legdurvább évében még 93 ezer gyereknek támadt kedve megszületni idehaza, tavaly viszont már csak 77 ezernek; utóbbi a legalacsonyabb éves élve születési adat azóta, hogy a KSH 1949-ben elkezdte vezetni a statisztikát.
A NER-korszak ünnepléstörténeti konklúziója: hazugsággal, hamis mítoszokkal és üresen kongó pártpropagandával nem lehet nemzeti egységet teremteni, mert az ország nagyobbik fele mást szeretne hallani, legalább az ünnepeken. Most úgy áll, hogy talán fogunk mi még ünnepelni, de arra még pár hónapot várni kell: arról fogjuk felismerni, hogy van mit, és van miért, ha az állami szónok (16 év után először) nem uszít senki ellen, nem jelöl ki gyűlöletcélpontokat sem a határokon belül, sem a szomszéd országokban, és azokat sem tagadja ki a nemzetből, akik, okulva a múltból meg a jelenből, egy kecske vezetését se bíznák többé Orbán Viktorra.