Francis Fukuyama a vasfüggöny lebontása után a történelem végéről beszélt. Nem lett igaza, a kapitalizmus nem aratott végső győzelmet. Most azonban, ha nem is a történelem, de a tradicionális külpolitika végéről beszélhetünk. A hagyományos diplomácia megszűnt létezni, pedig ez sok értéket foglal magában. Elemzéseket, előzetes egyeztetéseket, az álláspontok kicserélését, kompromisszumra való törekvést és egy olyan viselkedést, ami nem az útszéli kocsmák hangulatát idézi.
Ennek vége. Reméljük, nem örökre, de semmi jel sem utal arra, hogy hamarosan ismét a diplomácia, a korrektségre törekvés lenne a vezérlő elv a világ politikai színpadán. Donald Trump a diplomácia legalapvetőbb szabályait sem ismeri, s büszke is erre. Teljesen kiszámíthatatlan, s mintha még azokat az elemzéseket sem olvasná el, amiket a hírszerzés az asztalára tesz. Már önmagában az, hogy a saját szintjére emelte Putyint, bődületes baklövés volt részéről, mintha nem mérte volna fel, hogy ebből csak rosszul jöhet ki. Ráadásul az amerikai elnök, aki mindenhatónak képzeli magát, a találkozó után gyengének, tűnik, aki behódol Putyinnak.
Azt már ugyan megszokhattuk, hogy a magyar külpolitika megszűnt létezni, s a külügyek irányítása Putyin-párti trollkodásban merül ki, az azonban rendkívül veszélyes, hogy a világ legerősebb államának sincs átlátható külpolitikai irányvonala. Jellemző, hogy Trump Alaszka felé menet a gép fedélzetén még azt mondta, tűzszünetet kell elérni, visszafelé viszont már teljesen magáévá tette az orosz narratívát: megállapodás kell a békéről, fegyvernyugvásra nincs szükség, Vagyis az oroszok folytathatják az öldöklést.
Trump most megüzente Zelenszkijnek, hogy mondjon le a Krímről és a NATO tagságról. Ezt ő dönti el, senki más. Az ijesztő az, hogy Trump elnökségéből még három év és négy hónap van hátra. Mit tesz még ez idő alatt a világgal?