– A talajtan ritkaság, kevésbé ismert a fiatalok körében, annak ellenére, hogy például a precíziós mezőgazdaságban hatalmas szerepe van. Hogy mást ne mondjunk, egy adott talaj pontos ismerete nélkül nem a megfelelő mennyiségű, vagy összetételű tápanyagot juttatni ki rá. Ez a hetedik Extrém Talajtani Tábor, annak idején a Miskolci Egyetem kezdte szervezni. Az együttműködés nagyon jó egy agrárcéggel, a KITE Zrt.-vel, így a tábor szervezése később közösen zajlott, majd beszállt az Magyar Talajtani Társaság (MTT). Illetve támogat minket a Soproni Egyetem, hiszen hozzájuk tartozik a Püspökladány-Farkasszigeti Arborétum, ahol jelenleg is zajlik a tábori napok egy része – foglalja össze lapunknak Dobos Endre, a Magyar Talajtani Társaság elnöke, a Miskolci Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára.
Történetmesélő rétegek
A tábor helyszíne nem véletlen. Pályázni lehetett a Nemzetközi Talajtani Szövetség által szervezett Világ Talaja 2025 címre. Ez volt az első ilyen felhívás, és a püspökladányi, hivatalos besorolása szerint „mélyben sós réti talaj" győzedelmeskedett. A pályázatnak van egy olyan küldetése, hogy a talajt hogyan lehet eseményekkel, rendezvényekkel megmutatni, a téma fontosságát kidomborítani. Illetve van egy kulturális része, az, hogy egy-egy talajnak története legyen, valami, amit a társadalom szakmán kívüli része is fontosnak, érdekesnek tart. Ez a szelvény éppen ilyen.
A püspökladányi Erdészeti Kutatóintézet (SOE-ERTI) tavaly volt épp száz éves. Trianon után létesítették, amikor bezuhant Magyarország erdősültsége a korábbi 10 százaléka alá. Az akkori kormány az egykori vizenyős, szikes részt próbálta erdősíteni. Emellett még attól is különösen szép ez a talaj, hogy az elmúlt pár ezer évben ez egy nagyon intenzíven változó táj volt.
Ősfolyók, mint a Kösely, a Tilalmas folyamatosan építették a tájat, a szelvényen lehet is látni a szép rétegeket egymáson. Réti talajból szikes lett, majd mezőségi,
magyarázza Dobos Endre. A fejlődése nem egy irányt követett, ahogy azt a tankönyv diktálná, hanem reagált a környezeti változásokra. Ha az ember értő módon lemegy a szelvénybe, a rétegeket megvizsgálva el tudja mondani, mi történt itt az elmúlt évezredekben.
Keserű Zsolt, a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézet Püspökladányi Kísérleti Állomás és Arborétum vezetője tiszteletre méltónak véli, hogy a társaság megálmodta ezt a tábort. A fiatalok, akik érdeklődést mutatnak a téma iránt, képet kapnak a főbb talajtípusokról, megtanulják azokat leírni. Természetesen az iskolában szereznek valamilyen szintű ismeretet a tanítási órákon, de itt a gyakorlatban rengeteg pluszt kapnak. Geoinformatikai ismeretekbe is belekóstolnak, hiszen az egy hét alatt drónozással is foglalkoznak. A tábor nevében is benne van, hogy extrém. Ez sok szempontból igaz, ilyenkor augusztusban szélsőséges a hőmérséklet, az aszály, illetve az itt található talajtípusokat tekintve is találó a jelző: a szoloncsák, vagy szolonyec típusú szikes talajokból ilyenkor szinte lehetetlen mintát venni, annyira kemények, tömöttek.
A szakember szerint a témakör azért nagyon fontos, mert a talaj, ha belegondolunk, nemzeti kincs, az egyik legfőbb természeti erőforrásunk. Talajaink Európa-szerte nincsenek jó állapotban, pusztítja azokat az erózió. A táborozók már megismerkedhetnek az ezekkel szembeni védekezési módokkal, megoldási lehetőségekkel.
A fiataltól is lehet tanulni
Az ország minden szegletéből érkező középiskolások pedig nemcsak elgondolkodnak mindezen, hanem az új irányokat is igyekeznek kitalálni. Az egyik táborozó, Vécsei Emese úgy fogalmaz, megragadta, szinte magába szippantotta, hogy mennyire összetett a téma. Csontos Sándor és Bereczki Szabolcs abban hisz, hogy be kell vonzani a az ő generációjukat a témakörbe, mert ez az az életkor, amikor az ember igazán kíváncsi, nyitott minden iránt. Ahogy egyre több ilyen rendezvényen vesznek rész, mind inkább ráébrednek, hogy mennyire fontos a talaj, és milyen sok behatás rombolja. Korábban azt gondolták, hogy a mezőgazdaság teljes mértékben optimálisan működik, hogy egy földdarabon az örökkévalóságig el lehet gazdálkodni. Sándor szerint a tábor egy „reality check", tehát egyfajta tényellenőrzés, hogy ez nem így van, a valóság az, hogy a megművelt talajok haldokolnak. Az ő korosztályuké a jövő, ezért is fontos, hogy bepillanthassanak a témába és megértsék azt.
A gazdálkodók zöme valószínűleg tisztában van azzal, hogy nem jó irányba mennek a dolgok, de kevés a mozgásterük, teszi hozzá Szabolcs, hiszen kénytelenek azt figyelembe venni, mire kapnak támogatást.
Emese mindennek ellenére optimista, hisz abban, hogy egyre többen fognak átállni „a jó oldalra".
A szintén középiskolás Németh Katalin és Kövér Gábor családjai gazdálkodnak, belülről látják a helyzetet, tiszteletre méltó érettséggel látják a mindennel összefüggő agrárügyeket. A lány – már harmadik alkalommal – részben emiatt jött ebbe a táborba. Minden évben más témák kerülnek szóba, nem lehet megunni, minden új és érdekes, amit ott hall. Ha csak olyan szemlélettel nézik a talajainkat, ahogy most, az rossz irány, szögezi le. Nyitottság, fejlődési szándék kell, hogy javulhassanak a jelenlegi körülmények. Lát némi nehézséget a szemléletformálás terén, de például az ő családja is érdeklődve fogadta a tőle hallottakat, volt olyan elem, amit ki is próbáltak. Gábor szinte beleszületett a gazdálkodásba, iskolában is hallott a talajtanról, de szerette volna bővíteni a tudását, majd menet közben rájött, hogy rendkívül érdekes tudomány. A családi gazdaságukban ő is azt látja, hogy megvan a szándék a változtatásra.
Lassan őrlő malmok
Dobos Endre úgy értékeli, a talajmegóvás terén rendszerszinten látszik egy lassú változás. Még nem elegen, de már egyre többen beszélnek róla, hogy nem mehet tovább a talaj kizsigerelése. Erősödik a regeneratív, azaz a természet érdekeit figyelembe vevő gazdák csoportja, az éves találkozóikon jóval többen vannak az érdeklődők, mint akik jelenleg is így gazdálkodnak, ami arról tanúskodik, hogy sokan szeretnének változtatni. Ez jó tendencia még akkor is, ha nem feltétlenül a belső akarat, hanem a támogatási rendszer, magyarul a pénz a motiváció.
Ahogy azt korábban megírtuk a Visszhangban:
Európában a termőtalajok kétharmada beteg, hazánkban sok helyen szinte már a talajképző kőzeten zajlik a mezőgazdasági termelés.
A földtulajdonos azt tapaszalja, hogy egyre nehezebb termelni és egyre silányabb a termés, mi, szakmán kívüliek pedig láthattuk a 2022-es, az M1-es autópályán tömegbalesetet okozó porvihart. Dobos Endre 2023-ban hatékony együttműködést remélt a társaság és az Agrárminisztérium között. Most rákérdezve úgy fogalmaz: az ügynek igazán jót tenne, ha ez olajozottan működne. Szól ugyan egy szerződés a közös munkáról, és a korábbi államtitkár, Feldman Zsolt munkássága idején egyre jobb lett a kapcsolat. Az újonnan kinevezett helyettes államtitkárral, Szabó Balázzsal is igyekszik a társaság megtalálni a közös gondolkodást.
