Kashmir Fesztivál Budapest;Zahid Mehmood;

Mindenki magára ismerhet: afrikai énekesek, magyar és indiai fellépők, vegyes éttermek. Nem kötelező semmi, és minden van

Multikulti-újraéledés – Az egész Népszínház utca várja már a fesztivált

Szombaton kezdődik a Kashmir Fesztivál a Népszínház utcában, amelynek egyik legismertebb alakja, az ötletgazda Zahid Mehmood az ide vezető útja mellett mesélt a „nyócker” híres-hírhedt multikulti-ütőeréről és az általa álmodott jövőről is. Szerinte az utcát és környékét még mindig rossz hírű helynek tartják, főleg a 40 év felettiek, de a fiatalok már másként látják.

Honnan indult, s hogyan talált ide Magyarországra?

2010 októberében érkeztem Kasmírból. Budapestre tartottunk, én onnan szerettem volna Olaszországba továbbmenni, de útközben a rendőrök megállítottak, és mivel nem voltak papírjaim, börtönbe kerültem. Hosszabb ideig voltam Debrecenben, Nyírbátorban, majd hét hónapot a bicskei táborban. Innen oltalmazott státusszal kerültem ki és költöztem Budapestre, de már úgy, hogy itt maradok.

Hogyhogy Magyarországon maradt?

A börtönben elkezdtem magyarul tanulni. Volt ott egy rendőr, aki hozott nekem papírt és tollat. Mindennap írtam, gyakoroltam. Négy hónap után, amikor az interjún a bevándorlási hivatalban magyarul köszöntem, hogy „jó napot kívánok”, alig akarták elhinni. Azt mondta az interjúztató: sokan húsz év alatt sem tanulnak meg magyarul, nekem itt nagyon jó lesz, telepedjek le – így itt maradtam.

Milyen út vezetett a saját üzletekig?

Először Budapesten egy indiai étteremben dolgoztam, majd gíroszosnál, pizzázókban, nagyon sok helyen. 2013-ban nyitottunk egy üzletet, de nem lett nagy sikere, így 2015-ben bezártunk mindent, és Norvégiába mentünk a feleségemmel, ahol sofőrként dolgoztam – ott kerestem meg a pénzt a nyitásra. A testvérem is segített: Dubajból küldött pénzt, majd később ő is ideköltözött. 2017-ben nyitottam meg az első élelmiszerboltot, utána jött az étterem, majd a fodrászat, a mosoda, minden.

Hogyan került a Népszínház utcába?

Mindig ide jártunk vásárolni, mert itt volt egy jó török, ahol húst, és egy afgán kisbolt, ahonnan rizst és fűszereket hoztunk a hazai ízekhez. Amikor pedig visszajöttünk Norvégiából, két hónapig jártam itt a várost, hogy találjak egy jó helyet a Kashmir Bazárnak. Télen, két kabátban, reggeltől estig sétáltam az utcákon, és telefonálgattam. Végül a jelenlegi mosoda helyén találtam egy kis, olcsó üzlethelyiséget, ahonnan elindulhattunk. Hamarosan az egész család ide­költözött: édesanyám, a nővérem és a lánya is. Ma körülbelül tí­zen dolgozunk együtt nap mint nap. A Népszínház utcában, akárcsak más nemzetek, mi is elsősorban a munkára koncentrálunk. A különböző közösségek nyugodtan megélnek egymás mellett, nincsenek konfliktusok. Bár mindenki más országból érkezett, itt közös nyelvünk a magyar. Arabok, afrikai­ak, vietnámiak, indiaiak vagy pakisztániak ebben megértik egymást. Én például musz­lim vagyok, de úgy gondolom: először embernek kell lenni, és csak azután musz­limnak, kereszténynek vagy bármi másnak. Előbb tiszta embernek kell lenni – ez a legfontosabb.

Zahid Mehmood

Hogyan született a Kashmir Fesztivál?

Otthon, a kis faluban, ahonnan jöttem, minden tavasszal volt egy helyi fesztivál: ételekkel, körhintával. Ugyanezt szerettem volna itt is. 2020-ban kértünk először engedélyt, de a Covid miatt nem kaptuk meg. 2021-ben pedig, egy héttel a kezdés előtt érkezett meg az engedély.

Hét napunk volt arra, hogy megszervezzünk egy fesztivált. Nem volt tapasztalatunk, de egy magyar fiú segített mindent megszervezni. Kevesen jöttek, de sikerült. Idén pedig már az ötödiket rendezzük meg, az egész utca a miénk lesz 

– villamos- és buszforgalom nélkül, kisvonattal, koncertekkel, gyerekprogramokkal.

Hogyan fejlődik a fesztivál, milyen a fogadtatás?

Egyre növekszünk, az idén nagy programmal, nagyon készülünk. Eddig a cég pénzéből szerveztük, de most csináltunk egy alapítványt, hogy azon keresztül szponzorokat vonjunk be. Mindenhonnan jönnek emberek: külföldiek a Sziget miatt, és vidékről is. A programokat úgy állítjuk össze, hogy mindenki magára ismerhessen: afrikai énekesek, magyar és indiai fellépők, vegyes éttermek. Nálunk nem kötelező semmi, és minden van. Budapesten kevés az ingyenes, „nemzetközi” fesztivál, de mi azt szeretnénk, hogy ez mindenki ünnepe legyen – országtól és vallástól függetlenül szeretnénk egy Népszínház utcai hagyományt építeni.

Milyen most a hangulat az utcában?

Az egész Népszínház utca várja már a fesztivált. Örülnek, hogy történik valami, sosem panaszkodtak például a hangzavarra, mert este nyolcig véget ér minden. Rendőrökkel, tűzoltókkal, mentőkkel egyeztetünk, biztonságos lesz. Ez egy családi rendezvény, nem az ivásról szól, hanem arról, hogy mindenki jól érezze magát – és jövőre is visszajöjjön.

Mit gondol, hasonlóan jó irányba fejlődik a Népszínház utca is?

Sokan még mindig rossz hírű helynek tartják, főleg a 40 év felettiek. De a fiatalok már másként látják, lakást vesznek itt, mert most még olcsó. Szerintem tíz év múlva ez egy nagyon felkapott hely lesz. Szép, tiszta, családoknak való utca – mert például nem olyan zajos, mint a bulinegyed. Még van szegénység, de ha az emberek jobban lesznek, a hely is jobb lesz. Régóta szeretnénk zöldutcát csinálni belőle – ha több pénz lesz, megvalósítjuk. Sok minden fejben dől el: sokan hiszik magukat szegénynek, pedig csak dolgozni kell ezekért.

Infó: Kashmir Fesztivál Budapest 2025. 2025. augusztus 16−17. Budapest, József­város, Népszínház utca

A Blahától a Teleki térigAz eleinte Keresztúri országútként ismert, később Sertésvásár utcaként emlegetett, majd a Blaha Lujza téri Népszínházról 1874-ben elnevezett utca mindig a város peremén zajló élet színtere volt. A marhakereskedők és fogadók világát a századfordulón felváltották a Lajta Béla és a Vágó fivérek festői homlokzatai. A nagypolgári bérházak gombamód szaporodtak az akkorra már pezsgő virágkorát élő fővárosi utcában. Molnár Ferenc és Karinthy Frigyes is itt élt viharos szerelmeik idején, a 22-es házban működött A Hét folyóirat szerkesztősége, és 1944 őszén a Kis Varsó néven ismert háromnapos fegyveres ellenállás is itt zajlott a nyilasok ellen. A háború után viszont enyhén szólva megrogyott környék ma leginkább a Népszínház TV nevű YouTube-csatorna riportjaiból, a stílusban hasonló, Összeomlás a Népszínház utcában című huszonnégy másodperces videóból vagy a betelepült mindenféle fajta nemzetek misztikumából körvonalazódik előttünk. Pedig a terület amellett, hogy egy nyolcszáz méteres világkonyha, kulturális téren is egyre élénkebbé válik. A Budapest100 fesztivál például évről évre nyitott kapukkal engedi, hogy bárki belekukkantson a gangos házak múltjába. Az Art Salon Con­temporary lakásgaléria olyan, mint egy XXI. századi irodalmi-képzőművészeti szalon: minikoncertekkel, szivar- vagy lengyel gasztroestekkel. Pár sarokkal arrébb pedig a Zsír kultkocsma – a „kulipintyó” – hozza vissza a szocialista kispresszók kockás padlóját – de már világzenével és a táncolni vágyó egyetemista közeggel tömve. Mindez a világ minden tájáról érkező kivételes alakoknak és különös sorsoknak köszönhető, melyeket a „Népszi” sokoldalúsága szippantott magába – az a színes közeg, amely most hétvégén tényleg világraszóló ünnepét rendezi meg.

Indoklás nélkül mondták le a Margaret Island, valamint a ByeAlex és a Slepp koncertét a Műegyetem rakparton augusztus 19-én és 20-án az államalapítás ünnepéhez kapcsolódó eseményen.