Pénteken, éppen Nagyboldogasszony ünnepén volt száz napja annak, hogy megválasztották XIV. Leót a katolikus egyház élére, ám ha pontos elemzést akarnánk adni arról, milyen irányt akar szabni a katolikus egyháznak, továbbra is csak sötétben tapogatóznánk. Hűen ugyanis az Ágoston-rendi hagyományokhoz, kivár, alaposan elemzi a helyzetet, s csak azután hoz döntést. Az amerikai sajtó – Graham Greene 1955-ös regényére utalva – találóan a csendes amerikainak nevezte.
Az már a május 8-án történt megválasztását követő napokban nyilvánvalóvá vált, hogy más stílusú személyiség, mint Ferenc pápa volt. A hagyomány iránti tisztelet jeleként mozettát visel, olyan ruhát, amit Ferenc karneváli jelmeznek csúfolt. Az új pápa lelkesen énekel a szentmiséken, Ferenc ezt szinte sosem tette, jezsuitaként nem is nagyon érdekelte az egyházi ének. Jól látszik, hogy XIV. Leó pápa „megéli” a szentmise liturgiáját, és magával ragadja a hit misztériuma. Ferenc többször is hangoztatta, egy pap szentbeszéde ne tartson sokáig, mert unalmassá válik. Ferenc előszeretettel szerepelt a médiumokban, Leó viszont eddig csak egy háromperces interjút adott a RAI olasz közszolgálati csatornának, ami általános megjegyzésekből állt. Ferenc a vatikáni apparátust ritkán illette dicsérő szavakkal, szemben Leóval, aki tiszteletét és háláját fejezte ki a Szentszék alkalmazottainak. Míg Ferenc a Szent Márta Házban lakott, hogy közel legyen a főpapokhoz, Leó pápa visszatér az Apostoli Palotába, amely jelenleg is renoválás alatt áll.
Személyiségük különbözősége más kérdésekben is megnyilvánul. Ferenc sokszor ösztönből cselekedett, sokszor diplomáciai lépéseit sem egyeztette a vatikáni államtitkársággal, a Szentszék külügyeinek agytrösztjeivel. Így történt ez 2022 februárjában is, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát: Ferenc ellátogatott Oroszország Szentszékhez akkreditált nagykövetéhez anélkül, hogy beavatta volna terveibe államtitkárát, Pietro Parolint. Leó pápa esetében elképzelhetetlen ilyen „öntörvényű” lépés.
Ferenc azonban amiatt is vált valóságos popsztárrá, mert a média felkapta ezeket a hirtelen hozott döntéseit, s a hívek szemében is emberivé tette. A vatikáni adminisztráció már egészen másként vélekedett erről, a Szentszék diplomáciája számára pedig egyenesen rémálommal értek fel az argentin származású egyházfő váratlan lépései.
Jól látható azonban, hogy Leó minden megnyilatkozása előtt egyeztet az államtitkársággal. Hangsúlyozzuk, ez nem csak óvatos természetére, hanem az Ágoston rend hagyományaira is visszavezethető.
Azzal kapcsolatban továbbra sem lettünk okosabbak, merre halad az egyház, hogyan alakul a konzervatívok és az egyházi nyitást követelő szárny közötti konfliktus, amely Ferenc idején nagyon elmérgesedett. Elképzelhető ugyan, hogy Leó ezeket a kérdéseket nem akarja bolygatni, s egy olyan átmeneti állapotot képzel el, mint amilyen XVI. Benedek pontifikátusát jellemezte, mára azonban annyira megmerevedtek a frontok, hogy előbb vagy utóbb konkrét lépésekre kényszerül majd: nem csak a két fél vár tőle fellépést, hanem maguk a hívők is. XIV. Leó már perui szolgálata során, majd a Püspöki Kongregáció prefektusaként is kiállt a szinodalitás folyamata mellett, amelynek sorsát Ferenc annyira szívén viselte. Leó Latin-Amerikában a „párbeszéd egyházát” képzelte el, amiben mindenki bátran kifejtheti a véleményét. Tehát nem egy tekintélyelvű vezetés híve.
XIV. Leó pápa, a szinte személyes ismerősLeó sokszor beszél külpolitikai kérdésekről. Egy világi államban ezt úgy fogalmaznánk meg, hogy külpolitikával próbál jó pontokat szerezni a választók szemében. Sokszor beszél a közel-keleti konfliktusról, az ukrajnai háborúról, ezen esetekben is szigorúan egyeztetve az államtitkársággal. Ezzel bizonyította azt, hogy politikai tekintetben „profi”. Ferenc álláspontját meghatározta az, hogy mindig is tisztelte Oroszországot, nagyon kedvelte az orosz kultúrát, irodalmat, emiatt azonban időnként meggondolatlan kijelentéseket tett, csakúgy, mint Izraelt illetően. Előfordult, hogy Parolin államtitkárnak utólag kellett korrigálnia szavait.
Leó kinevezése után minden magas rangú kúriai alkalmazottat megerősített tisztségében. Ugyanakkor pápaságát illetően ősszel lehetünk okosabbak, ekkor kell meghoznia első kinevezéseit. El kell döntenie például, ki legyen az utóda a Püspöki Dikasztérium élén.
Leó remek kommunikátor, amit augusztus elején, a Jubileumi Ifjúsági Találkozón is bizonyított. Sok barátot szerzett, kérdés azonban, meddig tart ez a kegyelmi állapot és képes lesz-e megkerülni a kellemetlen döntéseket, hogyan tud majd a továbbiakban is mindenki kedvében járni.
