Nobel-békedíjra jelölik Trumpot a dél-kaukázusi megállapodás összehozásáért. Ilham Aliyev azeri és Nikol Pasinján örmény vezető utalt erre, miután pénteken a Fehér Házban deklarációt írtak alá az országaik közti háborús állapot megszüntetéséről. Külügyminisztereik egyúttal kézjegyükkel látták el Azerbajdzsán és Örményország békemegállapodását. Ez az aláírást megelőző állomás.
Baku ugyanis ragaszkodik még ahhoz, hogy a formális aláírás előtt szüntessék meg az ún. „minszki csoportot”, amely az EBESZ keretein belül a karabahi helyzettel foglalkozott Oroszország, Franciaország és az USA elnökletével. Baku szerint azonban azzal, hogy Jereván elismerte Azerbajdzsán szuverenitását a volt Hegyi-Karabah autonóm terület felett, a csoport okafogyottá vált. Egy másik azeri igény, hogy az örmény alkotmányból töröljék azt a passzust, amelyet ők területi követelésként értelmeznek.
A washingtoni aláírás nagy szenzációja, hogy háromoldalú megállapodás született a dél-örményországi Zangezur régión át húzódó közlekedési folyosó régóta tervezett létrehozásáról.
A korridor Azerbajdzsánt köti majd össze exklávéjával, Nahicsevánnal – amelyet eddig csak Iránon keresztül tudtak elérni –, s azon keresztül Törökországgal.
Már korábban ismert volt, hogy az USA javaslatára ezt a vasúti és autópálya-összeköttetést egy amerikai cég üzemeltetné. A folyosó a TRIPP nevet kapta. A betűszó, amely angolul kiejtve utazást jelent, szerényen a „béke és prosperitás Trump-útvonala” szavakból áll össze. Az útvonal létrejöttéről a felek eredetileg 2020-ban, Moszkvában állapodtak meg, akkor Vlagyimir Putyin pártfogásával. Forgalmát az eredeti változat szerint az orosz határőrség ellenőrizte volna. 2022. február 24-én azonban Putyin háborút indított Ukrajna ellen, s ez átrendezte a kaukázusi viszonyokat. A térségben korábban Oroszországnak domináns szerepe volt – ez mostanra megszűnt, Moszkva képtelen már úgy diktálni, mint korábban.
Az örmény miniszterelnök újságírói kérdésekre válaszolva azt mondta, országa teljes szuverenitást élvez majd a folyosó felett. Pasinján arról is beszélt, hogy megállapodásuk szerint Örményországnak újra lesz észak–déli vasúti összeköttetése – Azerbajdzsánon és Grúzián át – Oroszország felé. Nagy vasúti fejlesztéseket sürgetett, s erre biztatta az oroszokat is, miután az örmény vasutak teljes egészében orosz birtokban vannak. A kormányfő azt mondta, elképzelhetőnek tartja, hogy a békemegállapodásról népszavazást tartsanak, de ez csak a 2026-os parlamenti választás után lehetséges. Ismét azzal érvelt, hogy a megállapodás megszünteti országa elszigeteltségét, és befektetők tömegét vonzza majd a dél-kaukázusi országba. Azt is hangsúlyozta, hogy a blokád megszűnése kedvező lesz Oroszországnak, amely vasútvonalat kap Irán felé, s Irán is élvezheti a nyitás előnyeit.
Oroszország aligha ezeket az előnyöket részesíti előnyben. Örményország iráni és török határát ma még orosz katonák őrzik, és Gjumriban orosz katonai támaszpont van. Az ország tagja az orosz irányítás alatti védelmi és gazdasági tömböknek is, bár mára csak formálisan. Ám a békemegállapodás életbelépésével masszív amerikai jelenlét jön létre az iráni határ mentén, ami zavarja Irán és Oroszország pozícióit is.
A közlekedési folyosó kijutást teremt majd Törökország számára a Kaszpi-tengerhez, s ezzel a közép-ázsiai térséghez, amelyet Moszkva a saját befolyási övezetének tart.
Oroszországnak erős politikai-társadalmi befolyása van Örményországban. Az orosz média jelen van minden örmény háztartásban. Nikol Pasinján oroszbarát, nacionalista ellenzéke jó ideje próbálja a társadalmat a békealku ellen hangolni és a kormányfőt megbuktatni. Ebben szövetségese az örmény apostoli egyház, amely árulással vádolja őt. Az elemzők szerint Pasinján fő előnye eddig az volt, hogy ellenzéke megosztott, és nála is népszerűtlenebb az országban.
