A régi latinos bölcsességgel szemben (repetitio est mater studiorum) a politikai életben nincs rokoni kapcsolat a gyakorlás és a tudás között. Ugyanazok a hibák ismétlődnek, egyre rosszabb színvonalon, viszont eltökélten, ahogy a NER remélhető végnapjaiban is tapasztalhatjuk. A politikus azt látja, amit látni szeretne, s nem azt nézi, amit megoldania kellene.
A végeredmény is fárasztóan ismétlődik. Nincs az az ostoba ígérgetés, amely veszélytelen lenne, hiszen a végén az állampolgár fizeti a cehet. Igaz, ő maga is jobban szereti, ha könnyen emészthető formulák révén jelenik meg számára a megváltás. A világ azonban bonyolult, varázsvesszők pedig - minden szavazói igény dacára - nincsenek. Orbán nem így tudja, az ukrán háborúval operál, sulykolja, hogy az minden bajunk gyökere. Az ellenzék véleményvezérei közül sokan a kétharmadot mutatják fel a hívőknek, amely elhozza az igazi rendszerváltást, anélkül viszont semmi nem érvényes. Ennél a pontnál meg kell állnunk.
Kezdem egy szimpla okoskodással: a kormány megdöntéséhez elég a többség, az alkotmány átírásához kétharmad kell.
Az előkészületek során többségi kormányzásra kell elsősorban felkészülni, az pedig kifejezetten ellenjavalt, hogy egy 50+ százalékos győzelmet - 16 év NER után - az ellenzék csalódásként éljen meg.
Többség vagy kétharmad természetesen nem ugyanaz. Ha csak egyszerű többség lenne, hosszabb lesz a küzdelem, ha kétharmad, akkor az olyan, mint amikor az atombombát felszerelték az Enola Gay-re: csakhogy nem feledhető, hogy az USA előtte már lényegében megnyerte a háborút. Bár azt is tudjuk, hogy a „lényegében” és a „megnyerte” között 1 millió amerikai potenciális áldozat a különbség.
A két arány között jelentős funkcióbeli különbségek vannak. Egyszerű többséggel kormányozni kell, kétharmad esetén külön alkotmányozó program indulhat el. Ennek bevezetésében hatástalanítják a NER aknáit és kiegyensúlyozott hatalmi viszonyokat hoznak létre, illetve új alkotmányt fogadnak el, amelyben - reményeim szerint - megszűnik a kétharmad, a szöveg korszerűsödik, és a változtatáshoz kínzóan hosszú, évekig, ciklusokon átívelő procedúrára lesz szükség.
Leegyszerűsítve tehát: kell egy kormányzási és egy alkotmányozói program. A kormányzási program részeit politikusok és szakértők, leendő intézményi vezetők fogalmazzák meg, az eredményekkel, továbbá a szereplő személyek bemutatható csoportjával és összefoglalójával pedig már ősszel ki kell állni.
Az alkotmányozói program két elemből állhat. Az első a blokkoló alkotmányos posztok leváltása, kiegyensúlyozott hatalmi viszonyok megteremtése mellett az új alkotmány szövegének megalkotása. A második - kétharmad hiányában - egy bizalmas eszköz-leltár készítése a lehetőségekről, amelyek ilyen körülmények között mégis alkalmazhatóak.
Jó szívvel csak az ajánlható., hogy miközben törekszünk a kétharmadra (érjük is el), a kormányra készülő ellenzék úgy alakítsa ki a maga programját, hogy annak javát többségi kormányzással is meg lehessen valósítani (alighanem sok akadállyal). Legyen kézben tartott költségvetés, szakpolitika, felelős minisztérium, környezetvédelem és közszolgálat. Ne becsüljük le ezt egy kétharmados álom kedvéért: ha sikerül maradandót alkotni, kormányon marad a Tisza, ha nem, a szavazók visszavárják a NER-t, ahogy Horn Gyulát Antall után.
Az egyszerű többségi kormányzás a lehetőségek komoly halmazát képviseli. A NER és oligarchiái állami forrásokból szívják fel magukat, ezek részben jelen idejű alkalmak (brutális támogatások, koncessziós ügyek, kastélyosztogatás és testvéreik), részben jövőbeli (beruházási, hitelfelvételi) elkötelezettségek. A költségvetés kézbevétele önmagában hatalmas lehetőség, amelynek egyik része hatásosan köthető az igazságtételhez, nagyobb része a közfeladatok programszerű finanszírozásához kell.
És ha már az igazságtétel (rendbetétel) ügye felmerült, soroljunk fel még pár lehetőséget, amellyel feles törvények mellett is lehet haladni. Egyoldalú koncessziók ellenőrzése, piaci erőfölénnyel való visszaélés, veszélyes finanszírozási formulák engedélyezése (baráti hitelek, túlzott kockázatok), közbeszerzések, állami gazdasági aktivitás monitorozása, támogatások célszerűsége és szabályszerűsége, az állami vagyongazdálkodás gondossága, építési engedélyezési anomáliák, környezetvédelem, és a hírhedt esetek, amelyek közül most csak Covid körüli beszerzéseket említjük (lélegeztetőgép, maszkok árazása).
Másfajta, de ugyancsak kemény elszámoltatás hatálya alá eshet (még mindig 50 százaléknál tartunk) a külföldi szervezetek finanszírozása, nagyrészt politikai okokból, különös tekintettel a külföldi szavazati anomáliákra. A siker minden esetben a kitartástól és a szaktudástól függ.
Összefoglalva: többségi kormányzással felszántjuk a földet, megetetjük a jószágot, a kétharmaddal kifestjük a templomot, hogy a polgári tízparancsolat jobban lássék a tiszta falon.
A szerző közgazdász.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.