Ukrajna nem a tét, hanem csak az ürügy. Donald Trumpnak igaza van, amikor azt mondja, hogy tűzszünet kellene, mert naponta emberek százai, ha nem ezrei vesznek oda, de illúziót kerget, ha azt hiszi, hogy Putyint ki lehet elégíteni Ukrajna öt délkeleti megyéjével. Az orosz birodalmi logika szerint a mostani háború csak az első lépés. A cél a Szovjetunió világpolitikai szerepének és egykori befolyási övezetének legalább részleges visszaszerzése, a „hanyatló Nyugattal” szembeni ellensúly képzése, az Európa és Kína közötti geopolitikai tér uralása, végső soron egy új, a Kremlnek kedvezőbb világrend.
Oroszországnak ehhez nincs meg a kellő gazdasági ereje. Az olajbevételeket évtizedeken át ellopták vagy elpocsékolták, a pénzhegyekből nem építettek modern, versenyképes ipart. Jellemző, hogy a személygépkocsik orosz piacán a kínai import dominál, a vadonatúj hazai autókból hiányzik a légzsák és a korszerű elektronika, néha még a rádió is. De orosz gyártmányú vagy legalább tervezésű mobiltelefon vagy más szórakoztatóelektronikai termék sincs. A hadiipar némileg más, de a háborúban használatos drónok is iráni licenc alapján készülnek és kínai csipek vannak bennük. A külvilágnak az egyéni szabadságot és minden ellenvéleményt elfojtó, bigott, a vallást meg a „nemzeti értékeket” túlhangsúlyozó oroszországi ideológia sem különösebben vonzó. Innen nézve tehát logikus döntésnek tűnt a hadseregre bízni a régi dicsőség helyreállítását – de hát így se sikerült.
Az országát végzetesen félrekormányzó Putyin tudja, hogy bár az oroszok sokat elviselnek, azért ő sem háborúzhat a végtelenségig. Most megpróbál lyukat beszélni Trump hasába, hátha így el tudja érni azt, amire negyedszázados uralma dacára képtelennek bizonyult. Az amerikai elnök üzleti ügyekben nagyon dörzsölt, de a nemzetközi politikában roppant naiv. Nem csak hogy felül a hízelgésnek, de hajlamos összekeverni a személyes viszonyt az állami érdekkel, készpénznek venni, amit az Egyesült Államok legádázabb ellenfeleitől hall, legyen szó az orosz, a kínai vagy akár az észak-koreai vezetőről. Igaz, a ma Alaszkában esedékes csúcstalálkozó előtt legalább konzultált az USA szövetségeseivel, akik óvatosságra intették és ő hagyott is magának visszavonulási lehetőséget – mintha előre sejtené, hogy Putyin nem áll készen a tűzszünetre. A sajtónak azt mondta, két perc alatt látni fogja, van-e esély az öldöklés leállítására és ha nincs, akkor feláll az asztaltól. Igaz, azt is mondta, hogy ha jó ajánlatot kap, akkor azt továbbítani fogja az ukránok és az európai szövetségesek felé.
Putyin ajánlata – ha egyáltalán lesz ilyen – az ukrán területek és a Kijevvel szemben eredetileg megfogalmazott politikai követelések körül fog forogni. Trumpnak értenie kellene, hogy ezen az alapon nincs helye az alkunak, mert nem szabad engedményekkel jutalmazni az erőszakot. Csak hát az ő eszköztárába is belefér a fenyegetés, sőt, mint Irán esetében láttuk, a katonai beavatkozás. Így jogos a találkozót megelőző aggodalom, elvégre nem csak Ukrajna, de az eddigi nemzetközi rendszer sorsa a tét.