Sokakat foglalkoztató kérdés: Magyar Péter majdani képviselőjelöltjeivel szemben ildomos-e saját jelölteket indítaniuk a mai parlamenti ellenzéki pártoknak. Egyenesen káros a Fidesz által „oktrojált” vita – vallja a Tisza.
A versengő többpártrendszer rendes körülményei között gyakorlatilag ismeretlen ez a dilemma. Itt és most mégis égetően fontos kérdéssé vált, mivel jövőre a Tisza Párt (jó esetben) akár kétharmados mandátum-többséget is szerezhet az apadó Fidesszel szemben. A gázlómélység ugyan vitatott, de a Tisza választási révkalauzai azt hirdetik, a „politikai hajóvonták találkozása tilos”. Sőt, nézetük szerint az összefogás puszta emlegetése is káros, a rendszerváltó kétharmad megszerzését veszélyezteti.
A látszat mellettük szól, hiszen a közvélemény számottevő része ma a levitézlett parlamenti ellenzéki pártoktól azt követeli: jobbról adjanak elsőbbséget Magyar Péter pártjának. Lehetőleg ne induljanak „ellene” a 2026. évi választáson.
Tagadhatatlan: megérett az idő, hogy a kisemmizett, csalódott magyar választók nyugdíjba küldjék a regnáló koravén kleptokraták pártját. Másrészt a NER kétharmaddal bebetonozott sarkalatos törvényeit is legfeljebb egy másik parlamenti kétharmad birtokában lehetne belátható időn belül hatályon kívül helyezni.
De úgy vélem, kellő mérlegelés nélkül nem kellene mindenkinek elfogadni, hogy e kiváltság egyedül a Tisza Párt „jussa”, privilégiuma. Hisz’ joggal feltételezhetjük: a jelenlegi demokratikus parlamenti ellenzék célja is a kormányváltás, a kizárólagos hatalomra törő Orbán-rezsim legyőzése, közjogi rendszerének lebontása. E tekintetben tehát - ha nem is politikai tejtestvéri alapon – a baloldal akár partnere lehetne a Tiszának. Különösképp, ha a remélt kétharmad borotvaélen táncol.
Megjegyzem: a demokratikus rendszerváltás alapját képező "társadalmi szerződés" egyik hátulütője épp az alkotmányozó atyák hallatlan naivitása volt. Nevezetesen, hogy a szent tehénként tisztelt kormányzati stabilitás érdekében törvényileg is garantálni akarták a mindenkori kormány túlhatalmát. Orbán pártja, a Fidesz pont ezzel a megelőlegezett közbizalommal élt a legdurvábban vissza, emlékezzünk csak az Orbán-Torgyán paktumra, a kétfordulós választás önkényes eltörlésére, a győztes túlkompenzálására, a rendeleti kormányzásra, a permanens veszélyhelyzetre és a többire.)
Szerencsére immár láthatóan a saját közjogi csapdájában vergődik a Fidesz. Megnehezítették az országos listaállítás feltételeit, most viszont Orbán és csapata - Magyar Péter hatalmi ambícióit, valós esélyeit felmérve - állítólag már azon tépelődik: mégis le kellene szállítani az országos lista 5 százalékos küszöbét, hogy még több párt marakodjon a kiosztható 93 listás mandátumon.
A választópolgárok többsége eleve elfeledkezik arról: merőben más a listás és az egyéni képviselői mandátum megszerzésének politikai játszótere. Meglátásom szerint azonban minden megszerzett listás mandátum növelné a majdani kétharmados ellenzéki győzelem esélyét. Bűnbakká kikiáltani az induló pártokat tehát előrehozott ostobaság. A 106 egyéni választókerület esetében persze nagyobb a kihívás: a szavazás napjáig megmarad a lehetőség, hogy a pártok taktikai megfontolásból visszaléptessék egyéni jelöltjeiket. (Értelemszerűen csak saját országos listájuk hivatalos jóváhagyása után érdemes ezt megtenni.)
Magyarán, technikailag biztosítható a Tisza győzelme és a kétharmad megszerzése is.
A szerző jogász, újságíró.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
