Rácz Gáspár: Mese az kis balerináról és a nagy medvéről

A medve barna masszává egyesült a faodú árnyékával,
A közeledő balerina pihe-puha cipellője alatt meg-megroppant a hó.
– Vártalak – szólt megalkuvóan a medve,
Mintha közelgő haláláról csak terelni akarná a szót.
A balerina hunyorított,
Tekintetével elkapta lángszemeit.
Ijedtében majd’ elbotlott a vértől szennyezett havon.
Végül stabil oldalállásban megpihent.
Valamilyen nem evilági érzés fogta el.
Komor, keserédes kedv,
Amit a vöröstől szennyezett fehér csak erősített.
Egyszerre egy ősi rítust kezdett kántálni,
S táncra perdült: dance macabre.
Hölgyeső. Mérleggé vált.
Élete fátyla úgy hullott le szeme előtt,
Ahogy a regényekben írják.
Ám e baljós előjeltől nem fogta el a félelem,
Pedig teste, mely egész életében megélhetését jelentette,
Időben jelzett neki.
Emlékezett, ahogy a medve először jelent meg az életében.
Emlékezett a gyermekkorára,
S arra a groteszk, hihetetlen piktúrára,
Ahogy a medve alig tudta mancsa közé venni az övét,
S ahogy a vicsorgó fogsorból áradt a dögszag,
A barna bundán csorgott a verejték,
Anyja pedig már sír-ágyában feküdt.
Az emlékek ellenére egy láthatatlan erő húzta
A sebzett vad felé,
S sajnálat ütötte fel a fejét valahol legbelül.
Hirtelen mély hangok törtek fel torkából,
Csakúgy, mint a pihegő medvének az árokban.
Vadállat volt, de ezt a kis balerina nem érezte.
Minden hörgése közé egy szeretleket képzelt.
Egyszerre hujjogást hallott a távolból.
Kutyák csaholtak, arctalan tömeg kiáltozott,
S érezte a balerina, cselekednie kell.
Felkapta a tőrt a földről,
S közeledett a barna massza felé,
Melynek vonásai fokozatosan emberivé váltak.
Amint teljes egészében magába fogadta az elnyűtt tekintetet,
Hiba került testének gépezetébe.
Arcára véres, havas mosoly került.
Feltápászkodott és tovább indult, kezében még mindig a tőrrel.
Mikor odaért,
Látta, arc van előtte, és nem pofa.
Kitágultak pupillái.
Szemébe könnyek szöktek.
A hajdani izzásnak nyoma sem volt benne.
A balerina nem sebzett vadat látott maga előtt,
Csupán egy szánandó lényt.
Eldobta a fegyvert, lefeküdt mellé.
Csendesen várta, hogy az ő vére is a hóra csepegjen,
És együtt vadásszák le őket.