humor;novella;öregség;

Bereczk Imola: Főpróba

Készen állsz? Igen, de óvatosan, nehéz vagyok. Ne izgulj már, pont ez a lényeg, be kell gyakoroljuk. Értem, hogy miért, de kinek lesz jó, ha idejekorán sérvet kapsz? Ha jól csináljuk, nem fogok, úgyhogy feküdj egyenesen! Gondolod, hogy ilyen esetben valaki egyenesen fekszik? Nem, én sem hiszem, de kezdésnek jó lesz. Nyújtsd ki a lábad, és tedd magad mellé a kezed! A rágómat kiköpjem? Maradhat, attól nem leszel nehezebb, viszont maradj csendben, mert nem hallom a szöveget, már megy a videó. Jó-jó, nem szólok többet, csak még hadd nevesem ki magam. Kérlek, ez komoly, nem azért csináljuk, hogy nevess. De ha ilyen cirógatva nyúlsz alám, akkor az csiklandoz. Akkor nevesd ki magad, aztán álljunk neki végre! Most olyan vagy, így már nem is tudok jóízűen röhögni. Hála istennek, legalább elkezdjük, mehet? Igen. Egy-két-há, ezt nem hiszem el, megint mi olyan vicces? Nem is tudom. Most nem simogattalak, csak simán alád nyúltam? Ne haragudj, nem tudok koncentrálni, olyan finom az illatod. Bejön ez az arcszesz? Nagyon, és már olyan rég éreztem rajtad. Ha szereted, akkor használom majd máskor is, de most akkor is kérlek, hogy vedd komolyan, amit megbeszéltünk. Rendben, tényleg koncentrálok. Szóval, itt ez a párna, mondjuk, hogy most vettem ki alólad. De ha kiveszed, akkor lehanyatlik a fejem. Nem sokáig kell kibírnod, mert máris becsúsztatom a karom a hátad alá, és megfogom a túlsó vállad. Jó, de ne húzd a hajam! Nem fogom, térdeket fel, és most elbillentelek a másik irányba. De miért erre? Nem mindegy, csak hagyd magad, jó? Hagyom, de inkább a másik irányba, az ablakon akarok kinézni, befelé unalmas. Nem a tévét akarod? Nem, és egyébként ki tudja, addigra, hogy fog állni az ágy, az is lehet, hogy már nem is itt lakunk. Ha kell, majd megforgatjuk neked úgy, hogy jó legyen, és lásd, mi történik odakint. Igen, és ha már tervezgetünk, akkor jó idejében jelzem azt is, hogy kellene egy kisasztal. Mármint milyen asztal? Tudod, olyan kis alacsony, aminek kihajtható lába van, és amire kaphatnám a kávémat minden reggel. Azért ne éld bele magad, lehet, hogy te fogod nekem készíteni a kávét, már ha addigra bírja még a szívem a koffeint. Tudom, hogy az is megtörténhet, hogy te leszel ágyhoz kötve, és én főzök neked, de neked is jól fog esni, ha más nem, egy macikávé. Jó, majd azt iszom, mint a gyerekek, de most nyújtsd ki az alsó lábad, a felsőt pedig hajlítsd be! Így gondoltad? Nem, fordítva, az alsó legyen egyenesen, igen, így, végre, és mostantól ne ficánkolj, te ugyanis, ha nem tudnád, most magatehetetlen vagy. Hmm, ez majdnem olyan, mintha az ágyhoz kötöznél, nem? Nem, mert addigra maximum azért leszel meztelen, hogy megmosdassalak és tisztába tegyelek. Előfordulhat, hogy már nem tudom tartani, de még akkor is fogom magam alul borotválni. Ugyan, majd úgy teszlek tisztába, hogy nem nézek oda, rendben? És mi van, ha ott is őszülni kezdek? Nem kezdesz, drágám, már most is őszülsz. Most ugratsz, jesszusom, miért nem szóltál? Nekem így is tetszik, de most már fordítok, készen állsz, elnehezültél? Sokkot kaptam, úgyhogy igen. Végre, legalább be tudjuk gyakorolni a mozdulatsort, szóval egy-kettő-három, és fordít. Ez kemény volt. Így, és visszateszem a párnát a hátad mögé. Ne azt, inkább a kéket. Ezt? Igen, ez jobb, nem olyan puha, és a karomat még nem igazítottad el. Tényleg, de ne segíts, mindent egyedül kell csinálnom. Nem segítek, csak instruállak, vagy mi. Na, a karod is kész, így kényelmes? Fogjuk rá. Nem is volt olyan nehéz, de majd figyelnünk kell a súlyunkra, mert az erőnk is kevesebb lesz. A következő húsz évben csak valami könnyűt fogok vacsorára készíteni. Rendben, drágám. Most cseréljünk, én is megpróbálom. Próbáld, de ahogy megegyeztünk, ha addigra már nem szeretném, hagyj magamra, nehogy megszánj! Jó, de te is: ha meg akarok majd halni, akkor meg akarok halni, és rohadtul nem akarom, hogy bárki tisztába tegyen, meg egész napra elém toljon valami béna sorozatot. Úgy lesz, megígérem, egyetlenem, de az emeléshez inkább köpd ki azt a rágót!