Bill Clinton;szexbotrány;Donald Trump;

A farok csóválja

Még a boldog békeidőkben, egészen pontosan 1997-ben mutatták be az Amikor a farok csóválja… (Wag the Dog) című, amerikai politikai vígjátékot Dustin Hoffman és Robert De Niro főszereplésével. A mű cselekményének lényege, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnöke szexbotrányba keveredik, mely jelentősen rontja újraválasztási esélyeit, kampánystábja pedig, hogy csökkentse a szóban forgó botrány hírértékét, kitalál egy nem létező nemzetközi konfliktust: egy hollywoodi producer segítségével háborús képsorokat kreálnak, melyeket a hírműsorok is leadnak. Ez a kitalált „háború” persze további bonyodalmakat okoz, és komikus szituációkat eredményez a filmben.

Az alkotás forgatókönyvírói prófétának bizonyultak. Már a film bemutatását követő év januárjában, a The Washington Postban megjelent leleplező cikk megjelenését követően kitört Bill Clinton szexbotránya. A Fehér Házban dolgozó huszonéves gyakornoklányról, Monica Lewinsky-ról derült ki, hogy a házasságban élő Clinton több alkalommal is szexuális kapcsolatot létesített vele. Ennél a vádnál sokkal többet nyomott a latban, hogy egyik januári sajtótájékoztatóján az USA akkori államfője nyomatékosan tagadta a légyottok megtörténtét, hónapokkal később viszont kénytelen volt beismerni házasságon kívüli kapcsolatát. Hazudozása olyannyira aláásta Clinton hitelességét, hogy politikai ellenfelei 1998 decemberében a Képviselőházban alkotmányos vádeljárást (impeachment) kezdeményeztek ellene.

Szinte az elmozdítását célzó procedúra megindításával egy időben a szorult helyzetben lévő elnök megindította a Sivatagi Róka hadműveletet, vagyis az amerikai hadsereg három napon keresztül légicsapásokat intézett iraki célpontok ellen. Az erkölcsi hitelét vesztett Clinton kritikusai nem minden alap nélkül állították, hogy a bombázás a honi közvélemény figyelmének elterelését célozta az ellene folyó eljárásról. Az elnök megbuktatására irányuló próbálkozás a szenátusban pár hónappal később végül elbukott; de Clinton bizonyára a megtépázott renoméján kívánt javítani, amikor 1999 márciusában adminisztrációja a NATO égisze alatt bekapcsolódott a népirtó Milosevics-rezsim által uralt Jugoszlávia megtámadásába. Utóbbi akció erkölcsileg igazolható volt ugyan, azonban rendkívül veszélyes is, mert érdemben növelte a közvetlen konfrontáció kockázatát Borisz Jelcin Oroszországával.

Nincs új a Nap alatt, és ne szépítsük: napjainkban az Egyesült Államoknak egy republikánus államfője keveredett „szexbotrányba”. Jobban mondva: Donald Trump esete Clintonénál súlyosabb, hiszen a jelenlegi elnök néhai cimboráját, a börtönben öngyilkossá lett Jeffrey Epsteint kiskorúak megrontásával és kerítéssel is vádolták. Azzal, hogy Trump a pedofil szexuális ragadozó prominens ügyfeleit tartalmazó listát – korábbi ígéretével ellentétben – nem hajlandó nyilvánosságra hozni, saját népszerűségét a friss közvélemény-kutatások szerint is lejtmenetre lökte. Csak remélhetjük, hogy a Fehér Ház lakója nem a maga botrányáról akarta elterelni a figyelmet, amikor Dmitrij Medvegyev fenyegetőzésére válaszul atom-tengeralattjárókat helyezett készenlétbe.