Vegyük szárazon a tényeket. Az elektro-punk zenekar techno, rock és rave elemeket kever, hogy megragadja a kaotikus idők szellemét és elementáris erővel kiélvezze a pillanatot – mert az tényleg nem jön vissza. A zenekar 2020-ban alakult London déli részén Joe Love kezdeményezésére, a COVID-19 járvány miatti korlátozásokra reagálva. Az együttes a Joe Love által akkoriban érzett frusztrációból született; olyan zenét akart csinálni, amelyben kiadhatja minden őrületét és energiáját. Először a hálószobájában kezdett elektronikus zenét komponálni – többek között néhány koncertet is adott, ahol háttérzenével játszott –, majd végül összeállított egy zenekart, és a muzsikáját hangszeresre írta át. A DIY magazinnak úgy jellemezte a művészi folyamatot, hogy ki kell találni egy alapot, ami nem szar és aztán ügyelni arra, hogy ne váljon azzá. Aztán jött az első album, a WOOF, melyet a tavalyi év egyik csodájának nevezett a szaksajtó. A hirtelen jött sikert kifejezetten jól viselte a banda, Joe Love az Independentnek anyukáját idézte be, akik szerint biztosan mentális problémákkal küzdenek azok, akik a fia arcát tetoválják magukra.
Még egy feltörekvő brit rapper koncertjén is zúgott a Fuck Orbán! a SzigetenA szigetes koncerten Joe Love már szinte a legelejétől szoros kapcsolatot ápolt a közönséggel: valószínűleg több időt töltött az emberek közt egyfajta Messiásként járkálva, magyarázva, pogózva, mint a színpadon. Miközben Love az önkívületig táncoló, ugráló szigetesek között adta a show-t, olykor egy-egy szabad pillanatukban Morgan Wallace szaxofonos-billentyűs és Jacqui Wheeler basszusgitáros Kraftwerk-szerű koreográfiát mutattak be a színpadon. Love személyes jelenlétének és energiájának köszönhetően a tomboló közönség szinte teljesen egybeolvadt a zenekarral, a King of the Slugs című slágerük után pedig egy hatalmas crescendóval jutottak el a koncertet szellemében záró Runninghoz. Különösen megmaradt bennem a dal két sora: „Mondtam, ébressz fel, ébressz fel, amikor a lövöldözés elkezdődik. Összepakolok, keresek egy dombot, és messziről figyelem”. Bizony a Fat Dog a hajlatépős buli mellett megteszi a szükséges morális provokációt – hiszen az efféle magatartás nyomon követhető a magyar társadalmon különösen, ez minimális érzékenységgel belátható.
A koncertet követően a lendületes énekes ahelyett, hogy hátul távozott volna, átugrott a színpadot védő kordodon fotózkodni a hardcore rajongókhoz (akikhez ugye most már jómagamat is sorolhatom), és beszélgetett is velünk. A kérdésre, hogy miért tölt ennyi időt a közönség között egy élő fellépés során, frappánsan így válaszolt „mert különben az egész rohadt unalmas lenne.”
