A népbaráti címre pályázó kormányzati propaganda melldöngetve jelentette be, hogy az egyébként is földre tepert infláció nagy ívben elkerüli a Szent István napi ünnepségeket, egy korsó sör, akárcsak tavaly, 380 forintba kerül majd. Ez az ünnepi, lokális árstop aligha feledteti azt, hogy júliusban az évesített infláció 4,7 százalékra kúszott fel, ami jelzi annak az árrésstopnak nevezett piaci beavatkozásnak a hiábavalóságát, amelyet a kormány ígérete szerint, augusztus végén kivezetnek. Bár erre korántsem lehet mérget venni, hiszen a március közepe óta létező, elsősorban az élelmiszerekre és néhány kozmetikai árucikkre vonatkozó korlátozás eredeti záródátuma május utolsó napja volt. Az eurózóna pénzromlási üteme viszont javult, júliusban már elérte az Európai Központi Bank célértékét, a 2 százalékot, annak ellenére, hogy Szlovákia, Horvátország és Észtország rontotta az átlagot.
A vásárlóknak a 4,7 százalékos infláció számértéke önmagában semmit nem mond, hiszen az áremelkedés mértékét mindenütt magasabbnak vélik a valóságnál, de a magyarok itt is kilógnak a sorból, a többi uniós országhoz képest is feljebb teszik a mércét a ténylegesnél. Az érzékelés különbözősége annak a függvénye, hogy az emberek elhiszik-e, hogy országuk gazdasága a stabilitás irányában halad. Nagy Márton gazdasági csúcsminiszter sorozatos melléfogásai, rendre elhibázott prognózisai inkább a bizalmatlanságnak, mint a hitelességnek ágyaznak meg.
Csernus Imre pszichiáter erről így vélekedett: „A hitelesség (...) amikor a negatív élményről is tudok oldottan beszélni, és közben tudom, hogy ezért én vagyok a felelős. Merem átélni az ezzel járó fájdalmat, de ezért is felelősséget vállalok azzal, hogy holnaptól mindent megteszek, hogy ezen változtassak napról napra.” A NER-nek hasznos lenne, ha ezt magáévá tenné.