Magyarországról nézve fölfoghatatlan a német bajnoki címvédő Ludwigsburg női kézilabdacsapatának csődje, olyan, mintha itt a Győr vagy a Fradi menne tönkre, ami még viccnek is rossz, e klubok nemzeti értékek – bár ez talán túlzás, ha azok lennének, már rég ellopta volna a Matolcsy család, vagy Tiborcz nevére íratta volna Kubatov. Mindegy, a lényeg, hogy ebből is látszik, a Nyugat milyen ütemben hanyatlik, Németországban képtelenek gondos gazdái lenni egy olyan alakulatnak, amely az elmúlt négy Bundesliga-címet bezsebelte, tavaly BL-döntőt vívott, most meg szélnek eresztik a díszes kompániát (közte a jelenleg térdsérülésből lábadozó magyar válogatott jobbszélsőt, Faluvégi Dorottyát). Hát miféle dolog ez?
Nehéz ezt errefelé megérteni, de: természetes. Így működik a piac, ahol nem a rablógazdálkodók szabják a szabályokat. Ha nincs elég néző, jegybevétel, tévés jogdíj, ellenben nagy a mínusz, azt a tulaj nem fogja a végtelenségig finanszírozni. Mert a saját pénze, nem az adófizetőké. A kézilabda történetéből a végtelenségig lehetne sorolni a csúcsról a mélybe zuhanást, itt van mindjárt a Vipers Kristiansand, amelyet az év elején nyelt el a föld. A gárda 2021 és 2023 között nem csak Norvégiában, egész Európában egyeduralkodó volt; beütött a krach korábban a Vejennél is, jóllehet a létminimumnál valamelyest jobb életszínvonalú Dániából jutott EHF-kupa-döntőig; férfivonalon emlékké vált a Köbenhavn, a horvátoknál a Split, a spanyoloknál a háromszoros BL-győztes Ciudad Real. Fájdalmas esetek, de a világ már csak ilyen. Ha valaminek volt kezdete, egyszer lesz vége is.
A Fidesznek is. De arra készülni kell: mivel másfél évtized alatt a honi sportklubok dúskáltak az állami apanázsban, képtelenek lesznek piaci alapon fennmaradni.
Az elrothadt narancs után sok mindent eszik majd a penész.