Itthon hajlamosak vagyunk elfelejtkezni arról, hogy a politika állandó körforgást jelent. Hiába létezik egy ideológia, egy kormány, ami békét, jólétet hoz, a hanyatlás elkerülhetetlen. A történelemnek – Francis Fukuyama egykori megállapításával szemben – sosem lesz vége. Előbb vagy utóbb felmerül a változás iránti igény. Ennek pedig több oka lehet. Előfordul, hogy választók egyszerűen ráunnak a kormányzó hatalomra, még akár akkor is, ha az jól végzi a munkáját. Nem kell azonban messzire mennünk ahhoz, hogy lássuk, léteznek olyan kabinetek, amelyek képtelenek kormányozni, mégis sikerül hatalmon maradniuk a nemtelen eszközök bevetésének köszönhetően. A hatalom azonban így sem örök.
Lengyelország – Jaroslaw Kaczynski pártja, a Jog és Igazságosság számos kísérlete ellenére – megmaradt demokráciának, ám nem biztos, hogy ez hosszabb távon is így marad. A PiS jelöltje, Karol Nawrocki ugyanis már beiktatási beszédében deklarálta, legfőbb célja, hogy Donald Tusk kormányának ott tegyen keresztbe, ahol csak tud. A végső cél ugyanis: visszasegíteni a PiS-t a hatalomba. S ha kísérlete sikerrel jár, akkor egy második PiS-kormány már sokkal rutinosabb lehet abból a szempontból, miként lehet autoriterebb vezetési stílust kialakítani, elvenni az ellenzék jogait. Donald Trump amerikai elnök mintáját követhetik, aki jó előre felkészülve második mandátumára szinte napok alatt változtatta át a demokrácia őshazáját egy banánköztársasággá.
A lengyel társadalom szabadság iránti vágya már-már legendás, nem sok európai nép szenvedett, s hozott olyan áldozatokat az önálló államiságért, mint a lengyelek.
A rendszerváltás utáni időszak nehezen indult, de később, az uniós források kiváló felhasználásával faképnél hagyta Magyarországot, amely a kilencvenes évek elején még lekezelően tekintett a „szegény” Varsóra. A pozitív gazdasági változások azonban nem hoztak megnyugvást a társadalom számára. A nacionalizmus megerősödött, ami összefüggésbe hozható a társadalmi változásokkal, az elvándorlással. Ráadásul – sok nyugati országhoz hasonlóan - a fiatalok a szélsőségek felé hajlanak.
A németellenesség a második világháború után nyolcvan évvel is hívószót jelent. A lengyelek többsége lelkesen támogatja az új elnök azon követelését, amely szerint Németország fizessen kártérítést Varsónak a második világháborús rémtetteiért. Nawrocki minden bizonnyal jó kapcsolatokra törekszik majd Orbán Viktorral, de teljes ideológiai összhang sosem lesz a Fidesz és a PiS között az ukrajnai háború miatt. Vlagyimir Putyin orosz elnököt nemrégiben háborús bűnösnek nevezte, igaz, Ukrajnával kapcsolatban is jóval óvatosabb, nemcsak Tusk kormányánál, hanem Andrzej Dudánál is. Egyrészt ragaszkodik ahhoz, hogy Kijev ne csatlakozhasson a NATO-hoz és az Európai Unióhoz, másrészt emlékeztetett arra, hogy a második világháborúban az ukránok kegyetlenül léptek fel a lengyelek ellen.
Nawrocki az őt ismerők szerint jó alkalmazkodóképességgel rendelkezik, ez is segítette választási győzelmében, de várhatóan elnöksége alatt még jobban polarizálódik az amúgy is két részre szakadt lengyel társadalom.
