Nem csak a Tisza Párt hétköznapi aktivistáit érték inzultusok, a Gyulán tartott rendezvényen egy amatőr utcai dobóatléta magát a pártelnököt, Magyar Pétert vette célba egy zacskó szotyival, amit az első hírekben tévesen sörösdobozként azonosítottak. Ami azt illeti, csúnyán mellétrafált.
A fideszes Budai Gyula, akinek politikai ténykedése a kudarc szinonimájává vált, rögtön késztetést érzett arra, hogy tromfoljon. A Facebook-oldalán csokrot gyűjtött az Orbán Viktor ellen irányuló „erőszakra történő felhívásokból”, Majka elhíresült performanszát például – ahol is az énekes egy képzeletbeli ország, Bindzsisztán vezetőjét imitálta – úgy tálalta, mintha „több ezer őrjöngő ember előtt” valóságosan fejbe lőtték volna a miniszterelnököt.
A Fidesznek kapóra jött, hogy elfogtak egy – mentálisan feltehetően nem százas – férfit, aki a gyanú szerint bérgyilkossal szerette volna megöletni Orbánt. Nyomatékot kaptak Budai Gyula váteszi szavai: „a verbális erőszakot mindig követi a fizikai erőszak”.
Érdekes. Ha ilyen jól tudja, miért nem szólt még a főnökének? Nem kell túl mélyre ereszkedni a közösségi média bugyraiban ahhoz, hogy vállalhatatlan megnyilvánulásokat találjunk, és ez mindkét oldalra egyaránt érvényes.
A kérdés csak az, hogy a Fidesz, amely tizenöt éve kétharmados parlamenti többség birtokában kormányoz, próbált-e bármit tenni az indulatok elszabadulása ellen.
Nos, ennek pontosan az ellenkezőjét tette: tudatosan, szisztematikusan, gátlástalanul. Orbán Viktor alig bír úgy megszólalni, hogy szózatait ne zsúfolja tele háborús hasonlatokkal. Neki Harcosok Klubjára van szüksége. Az országot – a mi pénzünkből – menetrendszerűen elborítják az uszító kampányok. A képzelt ellenségek és különféle társadalmi csoportok ellen folyó hergelés a kormány rutinszerű működésének velejárója. A gyűlöletkeltés lételeme a Fidesznek.
Törődjön bele mindenki, a parlamenti választásig ez csak rosszabb lesz. És még csak augusztust írunk. Nem marad más, jövő tavaszig ki kell bírni valahogy.