A David Zucker, Jim Abrahams, Jerry Zucker trió 1988-ban átlépte a Rubicont a Csupasz pisztoly első részével. Elsősorban a zseniális Leslie Nielsenre alapozva kifigurázták a korabeli zsarufilmeket, tabudöntögető és értelmiségi módon alpári humorral a végletekig pörgessék az iróniát. Végül pedig megtörtént a csoda és eljött a világbéke a nézők között, hiszen mindenkinek tetszett. Az, hogy kinek miért, sosem képezte vita tárgyát, mert ha én elmondtam a kedvenc poénomat, akkor utána jöhetett mindenki más a sajátjával. Ezzel a produkció a VHS korszak napi használatos műkincsévé vált, mindenkinek megvolt valamilyen verzióban. A lendület elvitte a két további folytatást is, melyek 1991 és 1994-ben jöttek ki. Aztán történt valami David Zucker karrierjében, mert a sikerek ellenére a projektjei „nem mentek át” és nem túl jó filmek rendezői székében találta magát. A sokáig tervezett Csupasz pisztoly 4. sem készült el, melyben még Leslie Nielsen is visszatért volna, ám a színész 2010-es halála ezt a lehetőséget is végleg kizárta, így modernizálták azt egy új, fiatal Frank Drebin hadnagyra, de állítólag a Paramount páros lábbal rúgta ki Zuckert és leszerződtette Seth MacFarlane-t, aki a klasszikus filmnek volt rajongója.
Szóval, az az abszurd helyzet áll elő, hogy a régi film rendezőjének új ötleteit ejtették, és odaadták az egészet egy fiatalnak, aki készített egy rajongói produkciót. Szóval a most mozikba került Csupasz pisztoly 4. csak simán Csupasz pisztoly lett, hiszen az eredeti szereplők és alkotók közül csupán egy – Priscilla Presley – tűnik fel egy néhány másodperces cameo erejéig. A sztori nagyban hasonlít az első klasszikus történetére, csak éppen itt nem a nyolcvanas évek zsarufilmjeit, hanem a mostani kém- és képregényfilmeket parodizálják. Látjuk benne Nolan Batmanjének kifigurázását mérsékelten szórakoztató formában, de az egész mű legviccesebb része a Mission Impossible-féle beetetés, azaz eljátsszuk egy személy előtt, hogy valahol máshol és máskor van – kész átverés show Tom Cruise módra – és ezt sikerül háromszor megcsavarnia Akiva Schaffer rendezőnek.
Amúgy a poénok a megszokottak, most éppen Liam Neeson hozza a fapofát (méghozzá elég jól), mint ifjabb Frank Drebin és abban is van némi huncutság, hogy az ír színész hetvenhárom éves, így azért ez legalábbis bizarr fiatalítás. És volt képük még egy monológot is Neeson szájába adni arról, hogy a legszexisebb dolog a világon az öregedő férfi. Ha pedig valaki azért aggódna, hogy modern napjainkban nem lehet már inkorrekt poénokat hallani amerikai filmekben, azokat megnyugtatom: van itt bőven félreérthetetlenül szexista belső monológ, és egy halom vizuális poén, mely a nem-közösülések kiszínezett módját alkalmazza. Kivel? Hát Pamela Andersonnal, kérem. És akkor még beugrik egy kutya és egy életre kelt hóember is...
Lehet, hogy MacFarlane és Schaffer nem újította meg, gondolta tovább a Csupasz pisztolyt, de legalább tisztességes és minőségi film maradt meg a blődség szintjén, megfejelve az egészet egy James Bond főgonosszal (Danny Huston roppant szórakoztatóan tolja túl a karaktert), aki mi mást akarna, mint elpusztítani a világot, hogy majd aztán egy kiválasztott kisebbség újraépítse azt. De itt most ezen legalább lehet önfeledten röhögni.
Infó: Csupasz pisztoly 2025. Forgalmazó: UIP-Duna Film
