Másfél évvel ezelőtt kiderült, hogy a köztársasági elnök kegyelmet adott a bicskei gyermekotthon pedofíliáért elítélt egykori igazgatója bűnsegédjének. Novák Katalin kegyelmi döntésnek részletei máig nem tisztázottak. Ma sem tudjuk, hogy önszántából vagy külső nyomásra írta-e alá a kegyelmi kérvényt, s utóbbi esetben vajon szép szóval, ígéretekkel, vagy fenyegetéssel, netán zsarolással bírták rá döntése meghozatalára. Hamar híre ment, hogy Novák volt főnöke, Balog Zoltán lobbizott a kegyelem megadása mellett, amit a református püspök el is ismert, de hogy miként vette rá az elnököt a botrányos aláírásra, máig nem tudni. Nyolc nappal az ügy kirobbanása után Novák lemondott – nyilvánvalóan nem önszántából. Hogy mivel vették rá a távozásra – szép szóval, ígéretekkel, vagy fenyegetéssel, esetleg zsarolással –, az ugyancsak nem derült ki.
Ebben a kontextusban érdemes elgondolkodni Fleck Zoltán szavairól, aki egy tiszás rendezvényen azt találta mondani, hogy ha ellenzéki győzelem esetén a köztársasági elnök nem a győztes párt vezetőjének ad kormányalakítási megbízást, akár zsarolással és fenyegetéssel is nyomást kellene gyakorolni az államfőre. Az ELTE professzora emiatt néhány napja a kormánypropaganda célkeresztjébe került, már alkotmányos rend elleni uszítással vádolják, fel is jelentették, az ötös számú tagkönyv birtokosa szerint pedig azonnal ki kell rúgni „ezt a rohadékot”. Ugyanő másfél éve nekiment Nováknak is, mondván, nem hallgathat tovább.
A köztársasági elnök ugyanúgy politikai szereplő, mint a pártok, a képviselők, vagy a kormány tagjai.
Senki nem gondolhatja, hogy Sulyok Tamás „politikától mentesen” hozza meg döntéseit, sőt.
Márpedig a politikai térben politikai eszközökkel szokás nyomást gyakorolni, és ezek között bizony ott szerepel a fenyegetés és a zsarolás is – ezt épp a Fidesz gyakorlatából ismerjük leginkább. Fleck is erre célzott, amikor később tisztázta: politikai eszközök vannak a jogilag nem szabályozott terekben. A forradalom az egy egész más dolog...