GDP;magyar gazdaság;

Kényszerleszállás!

Egyetlen mutatószám alakulásával kívánok röviden foglalkozni, nevezetesen a bruttó hazai termék alakulásával, már csak azért is, mert hazánkban – szinte tradicionálisan – a bruttó hazai termék alakulása van a közgazdasági közbeszéd középpontjában, azaz az ország teljesítményét csaknem kizárólag az GDP-változáson keresztül szokták/szoktuk megítélni. A bruttó hazai termék, vagy angol rövidítéssel GDP (gross domestic product) egy adott területen, egy adott időintervallumban előállított, végső felhasználásra szánt termékek és szolgáltatások piaci értékét jelenti.

Tekintsünk vissza az elmúlt időszakra (2023, 2024), aztán értékeljük a jelen, majd a jövő lehetőségeit.

A 2023. évre érvényes állami költségvetésben 4,1 százalékos GDP-bővülést rögzítettek, amit aztán annyira nem sikerült teljesíteni, hogy mínusz 0,7 százalék lett a végeredmény. Ebben az esetben nem beszélhetünk szokásos tervezési hibáról, hiszen nem néhány tizedes eltérésről van szó, sőt a gazdaság alakulásának még az előjelét sem sikerült eltalálni. Az álmok világába tartozó négy százalék feletti növekedés helyett negatív előjelű számmal kellett beérnünk, a GDP volumene tehát csökkent.

A 2024. évi előirányzat teljesítése sem nevezhető sikeresnek. A gazdasági miniszter erre az évre 4,0 százalékos GDP-bővülést jósolt, ami végül plusz 0,6 százalékra mérséklődött. Az előjelet végre sikerült eltalálnia Nagy Mártonnak, ami az előzőek ismeretében már komoly előrelépésnek minősíthető. A 2023-as mínusz 0,7 százalék és 2024-es plusz 0,6 százalék azt jelenti, hogy Magyarország ebben a két évben (2023 és 2024) semmit nem lépett előre, a gazdaság egyhelyben toporgott.

A 2025. évben három hónap után kiderült, hogy az idei évre elfogadott - az állami költségvetési törvényben is megfogalmazott – 3,4 százalékos növekedési előirányzat tarthatatlan, így aztán március végén megtudhattuk, hogy a 3,4 százalékos terv 2,5 százalékosra mérséklődött. Gondoltam, ez is valami, de ez a két és fél százalékos jóslat sem állta ki az idő próbáját, hiszen a Magyar Nemzeti Bank már 2025. június 24-én „belengette”, hogy ebben az esztendőben bizony a GDP mindössze 0,8 százalékkal nőhet.

Nagy Márton gazdasági jós ekkor még hallgatott, és kivárt egészen július 29-ig. Egy nappal a második negyedéves GDP-adatok közzététele előtt elismerte: a márciusban remélt 2,5 százalék közelében sem lesz a gazdasági növekedés, az idei új irányszám 1 százalék körüli. Ismét kiderült, hogy

a miniszterelnöknek és a gazdasági miniszterének fogalma sincs a várható reálfolyamatokról, sorozatosan az álmaikat és a vágyaikat fogalmazzák meg, amelyek aztán sohasem teljesülnek. 

(Az inflációs előjelzésen is változtatni kellett: az év eleji 3,2 százalékos pénzromlási elképzelés először 4,5 százalékra, majd július végén 4,7 százalékra változott. Jól látják, csaknem 50 százalékos a tervezési hiba.)

A jövő évre vonatkozó – idén júniusban elfogadott – költségvetési törvény 4,1 százalékos gazdasági növekedéssel, 3,6 százalékos inflációval és 3,7 százalékos hiánnyal számol a 2026. év vonatkozásában. Nagy Márton július végén „ravaszul” korrigált, miszerint a jövő év negyedik negyedévében (!) már tényleg összejöhet a régóta áhított 4 százalékos növekedés. Ebből az következik, hogy a teljes 2026-os évre vonatkozó GDP-gyarapodás jó esetben is csak hármassal fog kezdődni, tehát a 2026. évre vonatkozó – törvényben is rögzített – GDP irányszám megint csak a téves jóslat besorolást érdemli.

De térjük vissza a jelenbe, a Központi Statisztika Hivatal 2025. július 30-i gyorsjelentésére, amelyből mindössze egy mondatot idézek: „az első félévben a gazdaság teljesítménye a nyers adatok szerint stagnált, a szezonálisan és naptárhatással kiigazított és kiegyensúlyozott adatok szerint 0,1%-kal alulmúlta az előző év azonos időszakait.”

Nagy Márton ezt a gyalázatos teljesítményt a gyenge német gazdasággal, a vámháborúval, az aszállyal és az orosz-ukrán konfliktussal magyarázza. Pechjére a napokban jelent meg a Cseh Statisztikai Hivatal adatközlése is, mely szerint a cseh gazdaság a 2025. év I. és II. negyedévben – bővülő foglalkoztatás mellett – egyaránt 2,4 százalékos növekedést produkált, miközben csaknem 400 ezer (!) ukrán betelepülőt fogadott be az ország. A vámháború, az aszály és a német befolyás eszerint a cseh gazdaságot is érinti, de úgy tűnik, hogy az jóval ütésállóbb, mint a magyar. (Csak mellékesen jegyzem meg, hogy 2025 június/2024 június viszonylatában a cseh infláció 2,8 százalék, magyar 4,6 százalék.)

Orbán Viktor augusztus 2-án az MCC Feszt esztergomi rendezvényén a következőket mondta a magyar gazdaságról: „Nem tudok kiállni, és azt mondani, hogy jól mennek a dolgok, hajrá, folytassuk”. Ezzel a mondattal végleg érvényét vesztette a korábbi miniszterelnöki jelszó, miszerint „Megindultunk. Repülőrajt, utazósebesség, aztán sprint!” A felemelkedésre vonatkozó ígéret tehát semmissé vált, eközben a gép kapitánya kétségbeesetten össze-vissza rángatja a botkormányt, a fedélzeten tartózkodó 9,5 millió magyar utas pedig megismerkedik a kényszerleszállás valamennyi kényelmetlenségével, nehézségével és veszélyével.

A szerző közgazdász, a DK országgyűlési képviselője.

A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.