Valószínű, hogy teljesen átalakul a pártrendszer, a Tiszán belül is különféle irányzatok megjelenése várható

A kis ellenzéki pártoknak súlyos, a létüket meghatározó döntést kell hozniuk arról, hogy elindulnak-e a parlamenti választáson – állapította meg a Népszavának Szentpéteri Nagy Richard alkotmányjogász, politológus. Jól teszik, ha „éjjel-nappal” gondolkodnak ezen a kérdésen, dönteniük azonban – hangsúlyozta – nem most kell, hanem majd valamikor jövő év elején. Addig érdemes „minden lapot megtartaniuk a pakliban”, és úgy viselkedniük, mintha mindenképpen elindulnának. Ha ugyanis egyszer kimondják, hogy nem vesznek részt a választáson, akkor azt már nem lehet visszacsinálni.

A parlamenti pártok közül eddig a Momentum jelentette be, hogy nem indul. (Kisebb a jelentősége, de ugyanerre az elhatározásra jutott a Márki-Zay Péter-féle, parlamenten kívüli Mindenki Magyarországa Néppárt is.)

A párt viszonya a parlamenthez a „kint is vagyok, bent is vagyok” állapottal jellemezhető. Amikor a Momentum „bent volt” az Országgyűlésben, akkor hol a hagyományos parlamenti munkát végezte, hol radikális eszközökkel – például füstgyertyákkal – tiltakozott. A politológus úgy látja, ebben a zavaros helyzetben elégséges indok volt arra, hogy a Momentum visszalépjen a választástól.

Ami a többieket illeti: ha egy klasszikus pártot nézünk egy klasszikus demokráciában, akkor első látásra különösnek tetszik, hogy egy párt nem indul a választáson – ismerte el Szentpéteri Nagy Richard. Csakhogy napjainkban nem beszélhetünk sem klasszikus értelemben vett pártokról, sem demokráciáról.

Valószínű, hogy teljesen átalakul a pártrendszer, a Tisza Párton belül is különféle irányzatok megjelenése várható. Jövő áprilisig bármi megtörténhet, minden eshetőségre fel kell készülni.

Nagy Attila Tibor politikai elemző nemrég azt nyilatkozta lapunknak, ha egy párt – ahogyan a Momentum – nem vesz részt a parlamenti választáson, és kikerül az Országgyűlésből, akkor nagyon-nagyon nehéz lesz visszakerülnie oda, helyette halad a megszűnés felé. Szentpéteri Nagy Richard vitatkozik az állítással. Általában valóban így áll a helyzet, Magyarországon viszont olyan politikai pillanatban vagyunk, amikor ez nem feltétlenül igaz. A jelenlegi rendszerben a parlamenti reprezentáció majdhogynem másodlagos, de – ha győz a Tisza – a következő rendszerben sem az lesz érdekes, hogy a parlament leképezi-e a politikai paletta egészét. Az lesz fontos, hogy erős kormány legyen, mögötte erős parlamenti támogatottsággal.

Közbevetettük: a kutyapárt vagy például a Demokratikus Koalíció is érvelhet azzal, hogy olyanok szavaznak rájuk, akik máskülönben otthon maradnának. Szentpéteri Nagy Richard arra hívta fel a figyelmet, hogy nem tudjuk, jövő áprilisban mi lesz az ellenzéki választók igénye. Lehet, hogy egy nagy „népfrontra”, a Tisza Pártra akarnak majd szavazni, de előfordulhat, hogy lelassul kissé a Tisza áradása, és sokan fogják úgy gondolni, hogy más pártokra is szükség van a parlamentben.

 – jegyezte meg.

Ebből nem következik, hogy a Fidesz pénzelné a DK-t (a politológus biztosra veszi, hogy nincs így), de más, kisebb pártok esetében ezt nem lehet kizárni. A Fidesz – vélekedett – aligha elégszik meg azzal, hogy összeteszi a kezét és imádkozik: hanem fizet.

Az ellenzéki pártoknak – összegzett Szentpéteri Nagy Richard – elsősorban a nemzet érdekét kell nézniük, amit pedig a nép fejez ki. Ma úgy néz ki, hogy a nép nem akarja a kis pártokat, de ez még változhat.

László Róbert, a Political Capital választási szakértője arra emlékeztetett, hogy amikor két nagy tömb feszült egymásnak, mindig voltak választók, akik nem kértek egyikből sem. 2002-ben a semmiből tűnt elő a Kupa Mihály által vezetett Centrum Párt, amely közel 4 százalékot szerzett azzal a hívószóval, hogy ne csak Fidesz és MSZP-SZDSZ legyen. A közösségi média előtti időkben ez jó eredménynek számított, még akkor is, ha a parlamentbe jutáshoz nem volt elég. 2006-ban az MDF célozta meg lényegében ugyanezeket a választók. Az MDF már a parlamentbe is bekerült (igaz, éppen csak: 5,04 százalékkal).

Abszolút benne van a pakliban, hogy 2026-ban kétpárti parlament alakul, de az is valószínű, hogy megint lesznek olyan választók, akik nem akarják a „nagyokat” – mondta a Political Capital szakértője. Ezeknek a szavazóknak a bevonzására szerinte kevésbé a DK-nak, inkább a kutyapártnak van esélye. Persze, Szentpéteri Nagy Richardhoz hasonlóan László Róbert is rögtön hozzátette: 2026 tavaszáig még sok minden változhat.

Furcsa módon a Mi Hazánk is rástartolhat az említett szavazókra. Amíg a pártnak színtisztán szélsőjobboldali üzeneteit voltak, addig a parlamenti küszöbnek a közelében se járt. Akkor jutott be, amikor más témákkal is foglalkozni kezdett: ezekre a politikai középhez tartozó választók szűk rétege is fogékony lehet.

Az érem másik oldala az – folytatta László Róbert –, hogy az élet közben a Tisza Párt stratégiáját látszik igazolni. Márpedig a Tisza úgy akar rendszerváltást elérni, hogy közben „lemossa a pályáról” a régi ellenzéki pártokat. A Tisza mindenkit a saját táboron belül akar egyesíteni, senkivel nem egyezkedik. Magyar Péter felemelkedésének a záloga éppen az volt, hogy az ellenzéki választók elhitték neki, képes lesz meghaladni mindazt, ami 2024 előtt volt. A Tisza ebben nagyon sikeres, hetek-hónapok leforgása alatt elfoglalta az ellenzéki térfelet.

Kérdés, hogy 2026 elején mit fognak mutatni a felmérések. Ha a választók azt látják, hogy akár a kutyapárt, akár a DK, akár a Mi Hazánk, akár egy másik, talán még nem is létező formáció öt százalék körül mozog, akkor László Róbert elképzelhetőnek tartja, hogy a Tiszán kívül más ellenzéki párt is mandátumot szerez a parlamentben.