A Juvenalistól származó idézet – Nehéz szatírát nem írni, latinul: Difficile est satiram non scribere – nem érvényes az Orbán-korszak mostani, lefelé ívelő szakaszára. A szatirikus látásmód ugyanis mindig felnagyít, torzít, így mutat rá egy jelenség hamis, erkölcstelen és nevetséges voltára. Moldova György úgy karikírozta a Kádár-korszak gyári tolvajlásait, hogy a Gumikutya és Gumimacska Trösztben egy kávéfőző papírjaival vitték ki a kapun a gyár mozdonyát. A portás úgy védekezett, nem köteles műszaki ellenőri feladatokat is elvégezni azért a nyomorult fizetésért. Ez vicces túlzás volt, nevettünk rajta.
Amikor megismertem az országból minisztériumi engedéllyel kivitt Klimt-festmény történetét, rájöttem, hogy a mostani valóság túlszárnyalja a kádári szatírát. Úgy tudtuk, Magyarországon nincs a világhírű osztrák művésztől, Klimttől származó festmény. Most már csakugyan nincsen – a Lázár János vezette minisztériumnak köszönhetően. Benyújtottak ugyanis hozzájuk egy kérelmet, hogy külföldre vihessenek egy festményt: festője ismeretlen, értéke ötvenezer forint. Ehhez csatoltak egy fényképet, amelyen nem volt látható a Klimt hagyatéki pecsét. A hatóság rögtön ki is adta a kiviteli engedélyt a festményre mint "örökségvédelmi értékkel nem rendelkező műtárgyra". Ki is vitték, és hat milliárd forintnak megfelelő összegért kezdték el árulni.
A kép Gustav Klimt Afrikai herceg című alkotása volt, több művészettörténeti könyvben szerepel róla fotó, de tulajdonosát, helyét nem ismerték, ahogy mondani szokták: "lappangott". Mégpedig itt, Magyarországon. Egészen addig, amíg Lázár minisztériumának "szakértői" ki nem engedték az országból egy homályos fotó alapján, arra sem érdemesítve, hogy bekérjék az eredeti festményt, és szabad szemmel győződjenek meg értéktelenségéről. Lázár azzal vigasztalta a felháborodott közvéleményt, hogy "vissza lehet vásárolni". Persze, milliárdokért.
Gyanítom egyébként, hogy Lázár a híres festménygyűjteményének darabjait nem saját minisztériumi "szakembereivel" ellenőrizteti, akik cinizmusban és hozzá nem értésben messze túlszárnyalják a Moldova-szatírában szereplő Gumikutya és Gumimacska Tröszt portását.
Alig hevertem ki a Klimt-festmény körül kipattant gyanús minisztériumi akció okozta sokkot, amikor azt olvastam az újságban, hogy Hoppál Péter remekül érezte magát a "teljesen felszabadított Karabahban". Hozzátette, a most már teljesen szabad azeri területen magyar segítséggel fognak felépíteni egy várost. Hoppál képviselő úr úgy tudta, hogy a terület 1993 és 2020 között örmény megszállás alatt volt, az azeriek hősies küzdelemben foglalták vissza az ősi földet. Tény ezzel szemben, hogy ezen a területen már kétezer éve élnek örmények, akiket az azeriek az utóbbi évtizedekben megtámadtak, részben legyilkoltak. Mintegy 120 ezer örményt űztek el a szülőföldjéről. Ezt ünnepli ilyen hangosan most Hoppál Péter.
Akopjan Nikogosz, az Országgyűlés örmény szószólója azzal válaszolt Hoppál nyilatkozatára, hogy "az alapvető tényeket semmibe vevő, arcpirítóan hazug" szövegével mérhetetlenül megsértette a magyarországi örményeket. Igaz, országunkban szép számmal élnek örmény ősökkel rendelkező emberek, habár a nyelvet már kevesen beszélük közülük. Az aradi vértanúk között is volt kettő: Lázár Vilmos és Kiss Ernő. Ami Hegyi-Karabahban történt, a parlamenti örmény szószóló szerint "egy szélsőséges, etnicista ideológiára épülő etnikai tisztogatás, amely nemcsak az évezredek óta ott élő népre korlátozódik, hanem ennek a népnek, a karabahi örményeknek az emlékét is ki akarja pusztítani." Igaz.
Hoppál válaszában elismerte, hogy posztja "némileg egyoldalúnak tűnhetett", de ez nem változtat azon a tényen, teszi hozzá, hogy a magyar kormány mindent megtesz a közel-keleti emberek megsegítésére. Ez is hozzájárult ahhoz, így Hoppál, hogy "Magyarország és Örményország 2022-ben újra felvette egymással a diplomáciai kapcsolatot."
De miért is szakadtak meg ezek a diplomáciai kapcsolatok? Azért, mert a magyar kormány 2012-ben kiadta Azerbajdzsánnak Ramil Safarovot, aki 2004 februárjában megölte katonatársát, az örmény Gurgen Magarjant. Ezt követően hazai és külföldi tényfeltáró újságírók felderítették, hogy komoly azeri pénzküldemény érkezett egy budapesti bankba,. A kormány cáfolt minden kapcsolatot a kiadatás és a pénzutalás között.
A történteknek különös dimenziót kölcsönöz a magyar kormány nagy hangon hirdetett keresztény szellemisége, amelyet, ahogy állítja, külkapcsolataiban is érvényesít. Nem tudták, hogy Örményország elsőként a világon, már a harmadik században államvallássá tette a kereszténységet? Amikor kiadták a keresztény Magarjan gyilkosát, nem gondoltak erre? A reformátusságával büszkélkedő Hoppálnak, aki 1995 és 2010 között a Pécsi Református Kollégium tanára, 2002 és 2010 között pedig igazgatója volt, nem jutottak eszébe a meggyilkolt örmény keresztények, amikor Karabah ősi örmény földjén ünnepelte a megszállókat? Tudatlanság és/vagy cinizmus – más válasz nincs erre.
És ráadásul a miniszterelnök legidősebb lánya és férje is elhagyják a drága magyar földet. Ráhel azért, hogy az Egyesült Államokban szerzendő tudásával gyarapítsa hazáját – ki kételkedne ebben? Férje, dr. Tiborcz István megy vele, hogy ne szakadjon szét a család. Igen, dr. Tiborcz, hiszen 2018-ban a Károli Gáspár Református Egyetemen kapott egy jogi diplomát. Egyes évfolyamtársai ugyan azt állítják, először a diplomaosztón találkoztak vele, de azokban az években, tudjuk jól, sok dolga volt az Eliosszal.
Dr. Tiborcz a tőkealapok titkaiba belátók szerint Magyarország harmadik leggazdagabb embere, érthető, hogy még a Financial Times is meginterjúvolta. Elmondta nekik, őt üzletemberként a politika a legkevésbé sem érdekli, és miniszterelnök apósának semmi köze sincs az üzleti sikereihez. Majd ezzel némileg ellentétben azt is elárulta, nem zavarja őt, ha jövőre kormányváltás lesz Magyarországon, hiszen Lengyelországban, Romániában, Szerbiában is vannak befektetései, és amerikai terveket is fontolgat.
Hát ezért nehéz, szinte lehetetlen a magyar közéletről karikatúrát írni. Elég, ha figyeljük az úgynevezett valóságot.
A szerző nyelvész.