Hajlamos vagyok sok mindent fagylalt egyenértékben számolni. Legutóbb is ezt tettem (Népszava 2023. december 18.), amikor az üzemanyag brutális áremelése volt napirenden, az a bizonyos 41 forint literenként. Akkor az 500 vagy 650 forintos gombóconkénti fagyiárral kalkulálva egy tankolás olyan kettő–négy gombócnyi többletkiadást jelentett. Erre mondják, hogy akinek van majma, legyen pénze banánra.
Azóta sok víz lefolyt a Dunán, és sok dolog megváltozott. Aki nem nyugdíjas, talán nem tudja, de aki az, nagyon is érzi a valódi infláció és a hivatalos közötti meglehetősen nagy szakadékot. Az értékén kezeli a harmincezer forintos „kapják a nyugdíjasok, adjuk a nyugdíjasoknak” aljas kommunikációt is.
De nézzük a cekkert. Ez az utalvány heti bontásban 577 forintot jelent nyugdíjasonként. Ha hetente egyszer a nyugdíjas elmegy a piacra, ennyivel többet tud költeni. De valójában nem tud, mert az utalványt rövid idő alatt, az év végéig le kell vásárolni, tehát az állambácsi igen gyorsan vissza is veszi, legalább a 27 százalék áfát. Tehát ez már eleve nem annyi, amennyi.
Valójában az emelés a kereskedőnél landol, aki nagyon vigyáz arra, nehogy rosszul járjon - különben lehúzhatná a rolót. Tehát továbbra is arany - sőt annál is aranyabb - árban mérik majd a fazékba valókat. „Ennyiért dolgoztál, nem éppen semmiért" - írta József Attila, és ismerve a nyugdíjasok elsöprő többségét, ezt a pénzt úgyis az unokáikra költik, talán éppen pár gombóc fagylaltra, hideg tél esetén melegfagyira. A nyugdíjas ugyanis már hozzászokott az egészséges életmódhoz, nem eszik sokat, beéri kevesebbel is.
Ha véletlenül a látszólag nagyon tisztelt, ám alaposan félrevezetett nyugdíjasok ezt a belengetett harmincezer forintot a legmelegebb hónapban, a harminc napos júniusi kánikulában kapták volna meg, egy összegben, akkor szintén fagylalt egyenértékben számolva 500 forintos, ma igen szerény gombóc ár mellett jutott volna nekik napi kettő, azaz kettő gombócnyi ízes, cukros, fagyott vízre. Mely nyaloványok között egész kiválóak is vannak, de nem ötszázért. Napi kettő gombóc, szorozva harminc nappal, az bizony harmincezer forint.
Ha luxizna a kedves nyugdíjas, aki ugye csak annyit ér, amennyije van neki, és drágább fagyit venne, akkor ártól függően csak kettő-háromnaponta hűsíthette volna magát a hatalmas kánikulában. De nem. A pénzt év végén, rövid idő alatt kell majd elkölteni. Kíváncsian várom a karácsonyi árakat!
Nem vagyok nyugdíj szakértő, de azt én is világosan látom, hogy mekkora a különbség a Fidesz éra és az azt megelőző, szintén nem túl dicsőséges kormányzás idején folyósított nyugdíj juttatások között. Igenis, a nyugdíjak, a nyugdíjasok is finanszírozzák az állami herdálást, a soha meg nem térülő, ki tudja, milyen okokból született beruházások jó részét, ugyanakkor érdemtelen zsebekbe kerülnek azok a javak, amelyeket szüleink és mi, a jelen nyugdíjasok raktunk össze, hogy idős korunkra jusson is. De sajnos csak maradt. Kevés, nagyon kevés. Szégyenletesen kevés. Mások meg szemrebbenés nélkül széthordják, de sokak számára még mindig meggyőzően hirdetik az igét. Így könnyű, csak erkölcstelen. Igaz, ez a kifejezés is az old school terméke, ma nem igazán ismert.
De szintén hozzájárulunk a világon egyedülálló családi adókedvezmények finanszírozásához, határon kívüli stadionok, templomok építéséhez, a kocsmahivatalok mint legfőbb falusi fórumok és értelmiségi klubok támogatásához, hisz’ zsibbadni kell, nem józanodni! Magyarul: a nyugdíjas ugyanúgy, csak burkoltan adózik, támogat, ezért is nem jut többre, és ami jut, azt inflációs korrekciónak hívják. Ma úgy tűnik, a nyugdíjkassza az egyedüli pénzforrás, amivel biztosan lehet kalkulálni, tehát fejőstehén. Ha egyszer nem takarmányozzák megfelelően e jószágot, akkor bizony elapad a tej!
Arra (is) jó lenne választ kapni, hogy mindez a legnagyobb córeszben, kongó kasszából felelősen hogyan finanszírozható? Mert a felvett hitelek törlesztéséből a nyugdíjasoknak is ki kell venniük a részüket! Megint egy ok, hogy miért nem lesz valós nyugdíjemelés, csak duma, még ha sokan még mindig elhiszik, amikor az országvezetők azt mantrázzák, átütő hamissággal a hangjukban, hogy "ezt adjuk a nyugdíjasoknak, ezt kapják a nyugdíjasok…”
Valóban: ezt kapják a nyugdíjasok.
A szerző agrármérnök.
