Valami mozdul. A NER masszívnak tűnik, Orbán Viktor hangja minden csatornán visszhangzik, a Fidesz gépezete olajozottan zakatol. Mégis: repedések jelennek meg a páncélon. Egy név – Magyar Péter. Egy új párt – Tisza. És ezzel megrendült a leválthatatlanság mítosza.
A kérdés már nem az, leváltható-e a kormány, hanem az: kik fogják véghez vinni a változást? Tavaly nyáron még volt remény arra, hogy új pályára áll a tiszántúli ellenzék. Akkor javasoltam egy Új Márciusi Front létrehozását – pártok feletti összefogást baloldali, zöld és szociálliberális szereplőkkel. Megszülethetett volna valami új. De nem született. Az MSZP nyitott volt – máshonnan hiányzott a bátorság. Ez a hajó elment.
Most mindenki új utakat keres. Az MSZP is. Sokan már leírták a szocialista pártot – de még mindig itt van. Csendesen, de jelen van. A Forrás Társadalomkutató Intézet szerint a biztos szavazók 4 százaléka az MSZP-t választaná. És ott a 13 százalék bizonytalan is, akik eljönnének szavazni, de még nem tudják, kire – köztük sok a baloldali. A politikai tér mozgásban van. De önmagában a harag és a kiábrándultság nem elég. Irány kell. És hitelesség.
Hiú ábránd, hogy a kormányváltás magától megtörténik. A Szociális Demokráciáért Intézet mandátumbecslése szerint még a Tisza Párt sem tudna önállóan megbízható többséget szerezni. Még „ideális” körülmények között is – ha az összes tiszántúli párt eltűnne – csupán 66 egyéni körzetet nyerhetne meg. A listás mandátumokkal együtt is legfeljebb 53 százalékos parlamenti többség jöhetne létre. Tetszik, nem tetszik: együttműködés nélkül nincs fordulat. Ha a jelenlegi ellenzéki képviselők legalább 12 körzetben mandátumot szereznek, az már demokratikus ellenzéki többséget jelenthet – akár 57 százalékot. Ha a Tisza és a tiszántúli ellenzék okosan működik együtt, még a kétharmad sem kizárt. Ehhez viszont szükség van az MSZP szervezeti erejére, mozgósító képességére.
A Forrás kutatása szerint a választók háromnegyede olyan pártot keres, amelynek értékrendjével azonosulni tud. Nem elég „nyerőnek” tűnni. Még a Tisza Párt híveinek is csak 62 százaléka hajlandó értékrendi kompromisszumra.
Az értékalapú politika tehát nem halt ki – épp ellenkezőleg: hiánycikké vált. A baloldali szavazók közel fele valódi baloldali alternatívát keres. És nem biztos, hogy ezt a Tisza Pártban találja meg.
Ezért válhat ismét fontossá az MSZP. A baloldali identitás él – nem mindig pártlogóhoz kötötten. Bár sok baloldali ma Magyar Péter mögé sorakozik fel, nem biztos, hogy őt tekintik egyedüli képviselőjüknek. A DK is új szerepet keres – szociálliberálisból igyekszik baloldali párttá alakulni. Vele ellentétben az MSZP nem a „vezető baloldali párt” szerepére tör. Hanem azokhoz akar szólni, akik kiszolgáltatottak, akik nem ideológiát, hanem megoldást keresnek – a mindennapok túlélőihez.
A választók fele hajlandó más pártra szavazni listán és egyéniben. Ha az MSZP helyi beágyazottsággal, ismert jelöltekkel indul, új esély születhet. Ősszel javaslatot tehet a tiszántúli pártoknak, hogy egyes körzetekben – ahol ma is ellenzéki a képviselő – közösen támogassák őket. Tavasszal ajánlatot tehet a Tisza Pártnak és a tiszántúliaknak: ahol szükséges, támogassuk együtt a legesélyesebb jelölteket – anélkül, hogy bárkinek vissza kellene lépnie. Mert az egyéni körzetekben győzni nem lehet csak a logóval – a jelöltek is számítanak.
Nem nosztalgiából, hanem tanulságként: 1994-ben sem „bárki” győzött szocialista színekben. Hanem helyben ismert és elismert emberek. Debrecenben két akadémikus – Orosz István és Daróczi Zoltán – nyert. És még így is csak ketten győztek az első fordulóban – Gyárfás Ildikó és Keleti György. Akkor nem volt miniszterelnök-jelöltünk – mégis sokan nyertek, de csak a második fordulóban. Aki ma azt hiszi, hogy elég egy Tisza-logó, téved.
A 2026-os választás nem öncél. Csak akkor nyer értelmet, ha a rendszer leváltásához vezet. Az MSZP-nek ezért újra kell definiálnia önmagát – mint önálló, rendszerkritikus alternatívát. Három alappillérre építve: munkáspártiságra, szociális érzékenységre, a demokrácia védelmére. Ez lehet az MSZP új önmeghatározása – és az együttműködés szándéka, de nem mindenáron. Ehhez azonban újraépülő szellemi háttér, megerősödő társadalmi hálózat és visszatérő bizalom kell. Egy program, amely válaszokat ad. Egy szervezet, amely mozgósítani tud. Egy kommunikáció, amely eljut az emberekhez.
A cél? Nemcsak 2026, hanem 2029 is. Akkor válhat tényezővé egy új baloldal – egy újjászületett MSZP-vel. Ne legyen a következő húsz év, ha más logó alatt is, ugyanolyan, mint ami mögöttünk van. Mert a visszatérés nem kampány – hanem új korszak kezdete.
A szerző az MSZP alapító tagja.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
