Hallottad, hogy mit mondott Orbán Tusványoson az egészségügyről (az oktatásról, az inflációról, a lakáskrízisről, a vegetáló gazdaságról, az akkucsődről, a népességfogyásról, a kivándorlásról…)? Nem? Sajnos mi sem. Abból, ami igazán fontos, egyedül a felsőoktatás került szóba, de még ahhoz is jókorát kellett füllenteni, hogy egyáltalán említést érdemlőnek tűnjön – az az állítás, hogy GDP-arányosan a legtöbbet költjük az egyetemekre, még úgy sem igaz, hogy kiszervezték őket a Fidesz gazdasági holdudvarához, így az egyetemfenntartás elválaszthatatlanná vált a klientúraetetéstől (ráadásul a statisztikában hozzácsapják az MCC-t is, amitől a hazánkba csábított szélsőjobboldali habókosok és hivatásos kútmérgezők kifizetése, meg a Trump-kampány támogatása is felsőoktatási ráfordítássá minősült).
A magyar miniszterelnök nem szégyellős, ha lódítani kell, de azt még ő sem meri kijelenteni, hogy a magyar egyetemek legalább regionális szinten ott lennének az élbolyban, mondjuk a cseh vagy a lengyel vetélytársakhoz képest.
Sokadik éve ez a taktika: nem mond semmit arról, aminek a rendbetétele a kormány dolga lenne – ehelyett folyamatosan arról beszél, amihez a mindenkori magyar kormányfőnek, ha őszinték akarunk lenni, semmi köze.
Bármi is az ok, a következmény évről évre nyilvánvalóbb: nem tudja megoldani Magyarország valós problémáit; kifogyott az intellektuális tartalékokból meg a mások pénzéből, ezért értelmes politikai vízió, számonkérhető és megvalósítható program helyett marad a béljóslás, a ködös világösszefüggések megfejtése. A kiöregedett csatár olyannyira nem lát a pályán, hogy azt is legfeljebb csak sejti, melyik az ellenfél kapuja, és melyik a sajátunk. Repülőrajt? Fantasztikus év? Trump-hátszél? Már a NER-tábor is csak nevet rajta – kínjában persze -, pedig egy év sem telt el a beígérésük óta. A nagy kormányos körbe-körbe hajókázik abban a lavórban, amellyé mára az orbáni hatalom tényleges hatósugara redukálódott (miközben a politika leglényege a folytonos mozgástérbővítés lenne) – ez lett 2025-re Európa reménységéből, meg a regionális vezető szerepből. „A fontos hatalmi központok közül egyedül Brüsszellel vagyunk rosszban” – ennek így még annyi értelme sincs, mint ha 48-ban Kossuth azt mondta volna, hogy nincs gond, mindenki velünk van, egyedül Béccsel vesztünk össze. Brüsszel egy absztarkció: az Orbán-rezsimnek nem a belga fővárossal vált vállalhatatlanná a kapcsolata, hanem az európai kormányok döntő többségével; barátok és szövetségesek nélkül, magában áll az egyetlen olyan szövetségi rendszerben, amely érdemi hatással van a fejlődésünkre.
A tusványosi beszéd után megkérdeztük néhány fideszes ismerősünket, hogy melyik volt az a nagy bejelentés, amelyet a teljes pártmédia napok óta ígérget. Ahányan voltak, annyifélét tippeltek – láthatóan fogalmuk sincs. A legnagyobb ostobaságot viszont nélkülük is kiszűrtük: Orbán Viktor szerint Ukrajnát azért akarja felvenni az EU, mert nem szuverenista (?). A teljes Fidesz-vezérkar önként, kényszer nélkül becsicskult a birodalmi álmokat szövögető Putyinnak – és az az Ukrajna ne lenne szuverenista, amelyik harmadik éve fegyverrel harcol az orosz túlerő ellen?
Bejelentés – ha nem is nagy, de fontos – voltaképp csak egy volt Orbán utolsó tusványosi miniszterelnöki beszédében: hogy a Tiszát „nem engedi kormányra”. Amit magyarul csak úgy lehet érteni, hogy akkor tehát lesz választás – vagy legalább is szavazás -, de megpróbálja majd megakadályozni a potens ellenzék indulását. Ez legalább világos beszéd, de egyrészt rég túl vagyunk már azon, hogy egyedül rajta múljon, mi történhet meg (és mi nem) Magyarországon – olyan pillanat, amikor az ilyesfajta trükközés még realitás lehetett, utoljára talán tavaly ősszel, de inkább 2024 tavaszán volt az országban; akkor kellett volna egy gyors törvénymódosítás után előrehozott választást kiírni, ha lett volna elegendő vér a pucájában. Másrészt meg hallottunk már hasonló fenyegetőzést tőle, nem is olyan régen a Pride kapcsán, aztán annak is mi lett a vége: azóta is rajta meg a mestertervén kacag a fél ország.
